A sport és a mozgás bűvöletében

Interjúalanyom immár tizenegyedik éve vezetője a Testnevelési és Sport Intézetnek a Pannon Egyetemen. Nagyon sok szállal kötődik a sporthoz, nagyon sokat tett és még szeretne is tenni érte. Hogy mégis miképpen, erről kérdezem Bácskai Sándort.

Tanár Úr veszprémi származású?

Úgy vagyok szegedi, hogy az édesanyám az édesanyjához ment le megszülni engem és Szegedre anyakönyveztek, de tulajdonképpen Veszprémből mentünk már le oda és Veszprémbe is jöttünk vissza, úgyhogy így veszprétesi_tanszek_ruppert_04minek tekintem magam, nem szegedinek.

Hol végezte a tanulmányait és hogyan kezdődött a sportkarrierje?

Itt kezdtem röplabdázni Veszprémben, ezek a mostani teniszpályák még röplabdapályák voltak szabadtéren, ott kezdtem tanulni a Ligetben és gyakorlatilag aztán innen mentem a Lovassy Gimnáziumba, ott érettségiztem, és onnan mentem a Testnevelési Főiskolára.

A TF elvégzése után jött vissza ide Veszprémbe dolgozni?

Húsz évet tanítottam veszprémi középiskolákban (Táncsics, Jendrassik – Venesz) majd 2000-ben pályáztam a Pannon Egyetem Testnevelés tanszékének vezetői állására. Néhány évvel ezelőtt egy belső átszervezés kapcsán intézet lettünk, de ez az alapfeladatainkat nem érintette.

Ha jól tudom, akkor a családjában is sok mindenki sportol.

Igen, a húgom is testnevelő tanárnő, a feleségemet a TF-en ismertem meg, ő is testnevelő tanárnő, és mindhárom gyermekünk sportol, nem a sportból élnek, de nagyon szeretik a sportot, a lányunk röplabdázik, a fiaink pedig labdarúgók és a mai napig a munka mellett űzik a sportot.

És milyennek látja a hallgatók sporthoz való hozzáállását itt az egyetemen?

Évek óta mérjük a bejövő elsősök spotmúltját egy adatlap segítségével, ami nekünk nagyon nagy segítséget jelent abban, hogtesi_tanszek_ruppert_03y lássuk azt, hogy milyen a sporthoz való alapkötődésük. Amiről mi információt kapunk az elsősorban a versenysport alacsonyabb része, hiszen fiatalokról van szó és nem kész sportolókról még. És ez évről évre sajnos csökkenő tendenciát mutat. De a problémát látjuk, és ehhez próbáltuk mi megszabni az Intézet oktatási feladatait. Tehát azt mondhatom, hogy kevés sporthoz kötődődő hallgatónk jön, és ugyanakkor azt érzem, hogy a kötelezett testnevelés elfogadtatásával nem csak az egyetem vezetése, hanem a hallgatók körében is sokat tudtunk javítani. Ezt tartjuk nagyon-nagyon fontosnak. A heti kettő testnevelés, amiből a 20 óra tulajdonképpen összejön, az kevés, tehát ha valaki csak ennyit sportol, akkor nagyon keveset sportol, erre többen rákérdeztek és mindig elismertük, ez nem oldja meg a fizikai problémáját a hallgatóknak.

Azért mondható hogy elég sok élvonalbeli klubja is van az egyetemnek?

Igen, most eddig a hallgatói testnevelésről beszéltünk, és a szabadidősportról, aminek nagyon komoly fejlődését látjuk, de természetesen az egyetemi sportegyesület az alapvetően az alapszabályában rögzítette azt, hogy az itt tanuló hallgatók minőségi sportolását biztosítja addig, ameddig a tanulmányi idejüket töltik. Azok, akik például más messzebbi városokból költöznek ide, nem tudnak az adott sportágban hazajárogatni, edzeni, és versenyezni, ezeknek, ha van ilyen jellegű sportág nálunk, amit ők űztek, akkor mi ajánljuk, és akkor próbáljuk legalább a másodosztályú szintet biztosítani, mert hozzá kell tennem, hogy az élvonalat nagyon nehéz, ahol profi klubok működnek, ott mi már kis egyesületnek számítunk. Ilyen értelemben az alapcélunk nem is az, hogy magyar bajnokságot nyerjünk, mindenki szeret nyerni természetesen, tehát versenyeken indulnak a csapatok, de amit mondtam, hogy az a fontosabb hogy itt tudjon sportolni, aztán ha végzett, akkor vagy marad, vagy megy és folytatja tovább, nem esik ki annyira a sportágából. Nekünk meg azért tulajdonképpen egyfajta mintát hoz a hallgatók elé, szórakoztatja a hallgatókat, meccsre lehet járni, szurkolni lehet, szóval én azt gondolom, hogy az élsport hozzá tartozik az egyetemi élethez.

Milyen sporteseményekre, rendezvényekre szokott kijárni?

Hogyne, a kézilabda mérkőzéseket szeretem, szeretek minden sportágat, meg szeretem, ahogy mi szerepelünk. A labdarúgás maradt a szívem csücske, az most csak kispályás szinten van az egyetemen, nagyon népszerű hála istennek, most éppen a városi bajnokságban hét csapatunk is szerepel, tiszta egyetemi csapatok, de természetesen odatekintek a floorballosainkra, az evezősversenyekre, egyéb másra is, tehát amennyit az ember bír a családja és a munka mellett. Valahol ez kicsit a kötelességem is, hogy ezt tegyem. És természetesen azokat a szabadidősportokat, ami nem a versenysporthoz kötődik, de az egyetemi sporthoz kötődik, mint az Universitas bajnokságok, a MEFOB versenyek, ezekre majdnem azt mondom, hogy sokkal szívesebben megyek, mert ezek még inkább tiszta egyetemi csapatok.

Mik a jövőbeli céljai az Intézetnek?

Mindenképpen szeretnénk segíteni az egyetemnek egy kicsit a beiskolázásban, ha tudunk a sporttal, ha tudunk a mi szervezeti felépítésünkkel és működésünkkel. Mert azt azért halljuk és ennek örülünk, hogy összevetve más egyetemekkel és főiskolákkal, nem rossz a megítélésünk a saját hallgatói körünkben, viszik a hírünket, hogy itt nagyon jól van megszervezve ez a dolog, sok mindenből választhatnak, mindenki megtalálhatja azt, hogy mivel szeretne foglalkozni, és azt gondolom, hogy akár valamilyen szinten vonzerő is lehet a sport, hogy sok-sok szempont között ez is szereplejen. Másrészt pedig szeretnénk valamilyen együttműködési megállapodásokat elsősorban a városi, megyei nagyobb sportegyesületekkel kötni egyetemi szinten azért, hogy lehetőleg irányítsák ide a sportolóikat a Pannon Egyetemre, hogy itt tanuljanak, és ez nekik is jó, meg nekünk is. Nekünk hírnevet adnak, példaképeket állíthatunk a hallgatók elé, és mindenképpen az egyetem presztízsét növelik Ezek az úgynevezett igazolások, akik az elmúlt időszakban a Kiss Tamás volt, Szollár András sportlövő vagy a Szöllősi Bence, aki egyetemistánk és a Balatonfüred kézilabdázója, főiskolai világbajnok, tehát ezt a vonalat szeretnénk egy kicsit erősíteni. Azt gondolom, hogy maga az egész szervezeti rendszer a testnevelést nézve működik, folyamatos megújításra, csiszolgatásra szorul, új sportágakat teszünk be, hogy ha jelentkeznek ilyen igénnyel, tehát maga a keret felépült. Az elméleti képzéseink tele vannak hallgatókkal, tulajdonképpen ezek az életmódváltást, az életmód jó irányba való terelését szolgáló tantárgyak. Ezek kreditpontos tantárgyak, ezt köszönjük az egyetemnek, hogy bekerültünk a körbe, azt gondolom, hasznos dolgokat tanítunk. A VESC-nél szintén egy szinten tartás az alapvető célunk, tehát ott feltétlenül legalább ezt a színvonalat meg kell tudni tartani, kell hova tudni fogadni hallgatókat adott sportágakban. Célunk emellett a felnőtt dolgozóink, az oktatóink sportolása. Ebben kell előrelépnünk, az az igazság, hogy a kínálat az megvan részünkről, minden félévben a honlapot és a tanszékeket elárasztjuk a lehetőségekkel. Azt a fajta motivációt kell megtalálnunk, hogy éljenek ezzel, mert ahhoz képest, hogy 6-700 körüli a dolgozói létszám az egyetemen körülbelül, nagyon kevés dolgozóról tudjuk, hogy igazából a sport beépült volna az életébe, tehát nem a versenysportról beszélek, hanem egyfajta egészségfejlesztő, egészségmegőrző sportolásról.

A létesítményeink országos szinten a mennyiségben jók, minőségben közepes, és kezdünk a közepesnek az aljára csúszni, tehát itt komoly – én tudom hogy mindenre pénz kell az egyetemen – de valamilyen szinten egy állagmegóvás ide is el kell hogy jusson, mert lepusztultak, elöregedtek a rendszereink, tehát nem is annyira új fejlesztésekben gondolkodunk, hanem ezeknek a rendbe tételére és megtartására, amivel most rendelkezünk. Mert egy ponton ez jó, tehát a többieknek lehet, hogy van egy új csarnokuk, de nincs ennyi fajta létesítményük, mint amennyit mi tudunk adni, csak hát közepes színvonalon.

Mit tanácsolna a hallgatóknak?

Ne felejtsék el semmiképpen azt, hogy a mozgás, a sport épüljön be valamilyen szinten az életükbe, mi ehhez a feltételeket biztosítjuk feltétlenül, egyáltalán a tanulásnak, a későbbi munkavégzésnek lételeme az, hogy fittek és egészségesek legyünk, az meg, hogy erősen gondolnak, az kevés, csinálni kell. Ne csak gondoljanak erősen rá, hanem csinálják is!