A természet és a kihaló magyarság vidéke

Már régen volt, de soha nem fogom elfelejteni a körutazásunkat Erdélybe. Sok csodálatos táj és mindennél értékesebb természeti adottságok tárultak elénk, amik miatt igazán sajnálhatjuk, hogy a múlt elszakította tőlünk.

Augusztus17-én konkrét cél nélkül indultunk, így megtartottuk az igazi izgalmat. Első napon Tapolcáról indultunk autóval Gyulára, ahova délután meg is érkeztünk, és tettünk egy kisebb sétát a városban, valamint a méltóságteljesen magasodó vár környékén. Az éjszakát is itt töltöttük, így reggel újult erővel vethettük be magunkat a célterületre. Késő délutáni órákban léptük át a határt, ahonnan a tizenhárom aradi vértanú kivégzésének helyszínére tartottunk. A vár tövében egy emlékoszlopot találhatunk, amit a vértanú hőseinek emlékére állítottak. Régen a Fő téren állt, azonban a románok 1922-ben kidöntötték, a 2004 óta már a Megbékélés terén található a „Szabadságszobor”. A szoborcsoport egyes részei más és más dologra emlékeznek. Körbe a vértanúk domborművei, felettük a harckészséget, az áldozatkészséget, az ébredő szabadságot és a haldokló harcost megtestesítő szobrok láthatók. A műalkotás tetején Hungária alakja látható.

07250062_resizeAradot elhagyva Románia belterületét céloztuk meg, így késő délután Medgyes városába értünk. Az ötvenezer lakosú városnak két domináns része van, az egyik a barátságos régi, német jellegű, a másik a közelmúltból visszamaradt „szocreál” stílusú városrész, mind a kettő a maga szépségeivel. Sok érdekes látnivalót őriz, úgymint a külön várfallal és tornyokkal körülvett gótikus erődtemplom, a római katolikus templom, valamint a mellette álló volt kolostor, amely most már a városi történelmi és néprajzi tárlatnak ad helyet. Itt román és német nyelven tudjuk magunkat megértetni. A német nyelv a régen erre e környékre betelepült szászoktól maradt vissza, akik azóta a lakosok két százalékát teszik ki.

A Segesvár–Székelykeresztúr–Tusnádfürdő útvonal következett ezután. Székelykeresztúron megnéztük a helyi múzeumot. Itt hagyományos falusi életet bemutató gyűjtemény látható, és a környék történelmét is megismerhettük idegenvezetőnk segítségével. Ezt a környéket – ami főleg székely magyarok által lakott – a román kormány határozata alapján egy duzzasztógát felépítésével elárasztották, és több falu összes lakosát tették hajléktalanná. Este értünk Tusnádfürdőre, ahol egy régi nyaralóban aludtunk egy házaspárnál. Itt folyik az Olt folyó, és itt található a Csukás-tó, ami a kiszáradás szélén áll. A városban sétálva templomok, csodás építészeti alkotások láthatók. Másnap reggel indultunk a Hargita megmászására. Itt van Európa egyetlen megmaradt vulkanikus tava, a Szent Anna-tó. Mi 650 méter magasságról indultunk, a csúcs 1294 méter magas, innen le kellett menni a tóhoz, a kráterbe. A turistavonalon sétálva körülbelül három óráig tartott az út, amit a gyönyörű tó mellett lehetett a legjobban kipihenni. Nagyon sokan fürödtek, a víz kellemesen hűsítő 23 °C körüli hőmérsékletű volt. Innen járatlan utakon sétáltunk vissza Tusnádfürdőre. Útközben megnéztük Csíksomlyót, ami majdnem Csíkszereda külvárosa. Szép a zarándokhely, láttuk a színpadot, ahol régebben előadták az István, a királyt. Az általam eddig csak videón látott terület az előadáskor teljesen megtelt. Csak élőben látszik, hogy mennyire hatalmas terület. Ez egy zarándokhely is egyben, ahova egy sípálya meredekségű lejtő-rét vezet fel.

Este Parajdon aludtunk egy kisebb, elfogadható állapotú szállodában – végül is nem a luxusért mentünk ebbe a gyönyörű „országba”. Másnap a parajdi sóbányában tettünk egy kirándulást. Hihetetlen ipari létesítmény tárult a szemünk elé, ami szerencsére a turisták számára is nyitott. Mindenképpen érdemes megtekinteni.73223_resize Ezután elindultunk Kolozsvárra Szováta, a Medve-tó, a Békási-szoros és a Gyilkos-tó érintésével. Szováta – a magas sótartalmú taváról híres – Hévízhez hasonló üdülőváros. Sajnos mi abban az időszakban értünk oda, amikor a nap melegen sütött, és a víz túlmelegedése miatt tilos volt fürdeni. A víz rengeteg egészségügyi problémára jótékony hatással van a sós víz felhajtóereje és a vízben lévő anyagok miatt. A Gyilkos-tó érdekes látvány. A tó felszíne fölött ódon fák törzse látható, amelyek 1837-ben egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében kerültek víz alá. A tó visszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak. A Gyilkos-tó fölé emelkedik északon a Kis-Cohárd (1344 méter) sziklája. A Békási-szoros gyönyörű természeti érték, de sajnos amikor odaértünk, az eső miatt nem tudtuk igazán megtekinteni. Kolozsvár a magyarok számára nem barátságos város. Kellemetlen érzésekkel láttuk, hogy a helységtáblán körülbelül tíz nyelven van kiírva, hogy „Üdvözöljük városunkban”, de sajnos a lista a magyar feliratot nem tartalmazza. Az estét egy – a város perifériáján lévő – kempingben töltöttük, egy faházban. Másnap városnézés volt a program. A város főterén látható az egyre kisebb számú magyar lakosság számára jelképpé vált Mátyás-szobor. Ezenkívül megtekintettük a király szülőházát, a Szent Anna-templomot, a kolozsvári bíró házát, akivel Mátyásnak gyűlt meg a baja, és a római kori ásatásokat. Innen úttalan utakon-mezőkön keresztül autóztunk Kölcsey Ferenc szülőfalujába, Sződemeterbe. Ezután Debrecenbe mentünk, és még egy éjszakát itt is eltöltöttünk. Hosszú, gyönyörű utazás volt ez a legendás vámpírok földjén. Nekik nyomukat sem láttuk, de helyettük gyönyörű természet, látványosságok, valamint fájdalmas magyar jelen és jövő fogadott minket.

Moran-Villota Iván

Fotó: internet