„Az egyetemi hallgatók a legfogékonyabbak…”

Magyar utazók, földrajzi felfedezők öt világrészen címmel indított tantárgyat a Műszaki Informatikai Kar. Az órákat nem más, mint Dr. Kubassek János földrajztudós, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója tartja. Ennek címén beszélgettünk vele életéről, munkásságáról. (Az órák szabadon látogathatók.)

Meséljen, mivel foglalkozik?

Érden dolgozom a Magyar Földrajzi Múzeumban, fő kutatási területem a magyar utazók, földrajzi felfedezők tevékenysége, 30 éve ezzel foglalkozom. A Debreceni Egyetemen szereztem diplomát történelem és földrajz szakon, Szegeden doktorátust, Pécsen pedig Phd fokozatot. Az elsőt természeti földrajzból, karsztmorfológiából, a másodikat pedig tudománytörténetből: a magyar utazók, földrajzi felfedezők munkásságának egy darabját dolgoztam fel. Sokat jártam külföldön, a kutatómunkám miatt is. Fulbright-ösztöndíjasként éltem az Amerikai Egyesült Államokban, a Smithsonian Intézetben és a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban magyar utazók, földrajzi felfedezők írásait, leveleit, dokumentumait kutattam. Számos alkalommal jártam Ázsiában, Délkelet-Ázsiában, Indiában. Az első magyar nyelvű könyvet én írtam Thaiföldről, ennek most a harmadik kiadása jelent meg. Indiában Bombayben és Calcuttában folytattam tudománytörténeti kutatásokat régi magyar utazók témakörben. A munkám egyben a hobbim is, nagyon szeretem csinálni. Számos könyvet írtam és szerkesztettem.

Veszprémhez nagyon sok szál köt, ugyanis Cholnoky Jenő, akinek a hagyatéka megalapozta múzeumi gyűjteményünket, veszprémi születésű. Így többször tartottam itt előadást az akadémiai bizottság szervezésében. Tagja lettem annak a kuratóriumnak, amely minden évben egy-egy kiváló veszprémi tudósnak, alkotó embernek ítéli a Cholnoky Jenőről elnevezett díjat. Külön öröm számomra, hogy nevét a díjon kívül egy lakótelep és egy iskola is viseli. Az iskola avatóünnepségén több mint húsz évvel ezelőtt én is részt vehettem. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeummal szakmai kapcsolatunk van, múlt évben például egy szabadegyetemi előadássorozat keretében Déchy Mórról, a Kaukázus-kutatóról tarthattam itt előadást.

Szeret egyetemi előadásokat tartani?

Szívesen tartok, ha felkérnek. Pécsen, Szegeden számos alkalommal tartottam már előadásokat. Úgy érzem, az egyetemi hallgatók a legfogékonyabbak, ők nagyon sok mindent tudnak majd tovább vinni, folytatni.

Az általános műveltség részének tartja-e a magyar földrajzi kutatók ismeretét?

Igen. A földrajztudományban éppúgy, mint a zenetudományban, az irodalomtudományban, a fizika vagy az orvostudomány területén is voltak kiváló tudósaink, akiknek munkája összekapcsolta hazánkat a világgal. Ennek eredményeképp ma is ezernyi szállal kötődünk a világ különböző műhelyeihez, és hogy ez hasznos, eredményes legyen, ahhoz az egyéneknek nem árt, ha korábbi példákat is ismernek, hiszen nagyon sok élethelyzetben kell megoldást találni, és ezt meríthetik előttünk járt emberek sikereiből, kudarcaiból.

Megtisztelő volt számomra, hogy a rektor úr megkeresett, és örültem annak, hogy egy olyan egyetem, amelynek eredményeit, hallgatói teljesítményeit, és az oktatói tudományos munkásságát nagyra becsülik, ilyen területre is odafigyel. Amerikai egyetemeken is hasonló példákat látunk, és öröm számomra, hogy ezek a példák hatnak.

Említette, hogy a munkája a hobbija. Mivel tölti pontosan a szabadidejét?

Akkor is dolgozom sokszor, nagyon sokat olvasok: rengeteg szakirodalmat kell olvasni, hiszen a tudomány állandóan változik, fejlődik. Nagyon sok új adat kerül elő, ezeket nyomon kell követni. A múzeumi munkám is nagyon fontos: kiállítások, előadások szervezésével, előkészítésével, különböző múzeumpedagógiai programok szervezésével foglalkozom. Persze a gyűjteménygyarapítás szintén fontos pályázati tevékenység, ez jelenti az anyagi forrásokat. Érd városa már három évtizede tartja fent ezt a múzeumot, amelyet egy világjáró tudós, geográfus, Balázs Dénes hozott létre.

Jelenlegi előadása magyar földrajzkutatókról szól.

Igen, a magyar földrajzi felfedezőkről, a mai nap Kőrösi Csoma Sándorról beszélek, múlt alkalommal pedig a nagy világutazókról beszéltem: Varga Jánosról, Berzenczey Lászlóról, Sulkovszky Zoltánról és Gáspár Ferencről, valamint a tizenharmadik és a tizennyolcadik század nagy utazóiról: Julianus barátról, Zalánkeményi Kakas Istvánról, és Éder Xavér Ferencről, Dél-Amerika feltáró utazóiról, jezsuita szerzetesekről, tudósokról, Brentán Károlyról, Sajnovics Jánosról, Hell Miksáról volt szó. Legközelebb megkezdjük a 19. századi Ázsia-kutatókat, azután pedig az Afrika-utazók, kutatók, végül pedig a 20. századi utazók, az iszlám világ és India kutatói és a vadászutazók kerülnek sorra, és ezzel válik a kurzus teljessé. Az előadásoknak az is célja, hogy a hallgatókat orientálja, identitástudatukat erősítse. Gondoljunk arra, itt van Kittenberger Kálmán, az állatkert névadója. Mindenki szívesen ellátogat ilyen helyre, ha Veszprémben jár. De tudni, hogy milyen eredmények kötődnek Kittenberger nevéhez, mit tett ő azért, hogy olyan híressé váljon, hogy halála után egy állatkert őrzi a nevét, az már ennél több. Azt hiszem, egy kicsit megerősítheti a önismeretünket is, ha ilyen kurzusokat hallgatunk.