Bírjátok? Bírjátok! – ahogy Feró mondaná

Amikor a fesztiválozó kijön a sátrából és meglátja a saját árnyékát, akkor iszik egy sört; ha pedig nem látja meg, akkor inkább kettőt. Így indult a Hegyalja Fesztivál 2. napja.

Mivel a hőség nem engedélyezett tegnap sem sok alvást, így már a délelőtti órákban el kellett ütni valamivel az időt. Van, aki sorbanállt, hogy egy jéghideg zuhannyal felfrissüljön, míg mások ismét a Tisza vízében lubickoltak. Mi nyakunkba vettük a várost, hogy harapjunk valamit, akiben pedig túltengett az energia, vette a bátorságot, és megmászta a Kopaszt. A borospincék hűvösében midig jólesik egy kis Tokaji, a tulajdonosok pedig gondoskodnak a zsíros kenyérről vagy a jó kis magyar gulyásról.

A tűzoltóautók vízsugara és a vihar előszele után felfrissülve vetettük bele magunkat a kissé nagyzoló Fish! zenekar délutáni koncertjébe. Török Ádám és a Mini ennek ellenére megmutatták, hogyan is kell igazán jót bulizni, ami kellett is, hiszen a Kaukázus életkedvétől még a saját zenészeik is elaludtak. Ha más nem, legalább a bungee jumping felborzolta a kedélyeket mielőtt a nagyszínpad elé áradtunk, ugyanis a nagy amerikai attrakció, a Machine Head tett róla, hogy senki ne unatkozzon. Sokak szerint mégis a Kiscsillag után érkező Irie Maffia vitte a pálmát, hiszen itt lehetett a legtöbb kezet látni a magasban. A megfáradt fiatalokat azonban még a hajnali órák sem tudták megtörni, pirkadatig hömpölyögtek a Malátabárba, vagy lötyögtek a JägerBar és az A38 színpadánál. A reggeli napsütésben zárultak be a sátrak, de mi még mindig BÍRJUK!