„Csatát veszíthet a szerelem, de a háborút végül mindig megnyeri.”

Jojo Moyes: Akit elhagytál

(Cartaphilus Könyvkiadó, 2013, 493 oldal, 3490 Ft)

A könyv magával ragadó nyelven és világlátással, valamint egy festmény általi összekapcsolással viszi végbe a kitűzött célját. Mégpedig azt, hogy hirdesse és valósan megmutassa két történelmi korszakban a szerelem megnyilvánulási formáit, középpontba állítva a hű és viszonzott szerelmet, amely éltet, s amelyért érdemes élni, meghalni, mindent feladni.

akit

A szerzőnő újságíróból vált népszerű regényíróvá 2002-ben, amikor első könyve megjelent. Több művét fordították magyarra (többek között: Páros, páratlan, Az utolsó szerelmeslevél, Tiltott gyümölcs), s mindegyik nagy sikerre tett szert hazánkban is – ám véleményem szerint nem elég nagyra. A tökéletes történelmi hűség, illetve éppen szükséges releváns orvosi vagy jogi szaknyelv és eljárástechnika szintén mutatja, hogy nagy gondossággal és utánajárással íródtak a könyvek. Tájai, hangulatai, karakterei mind hű képei a koroknak, az embereknek, pontosabban a szerelmes vagy haldokló embernek.

Az Akit elhagytál című, Londonban 2012-ben megjelent alkotás két részből áll. Az első az első világháború idején egy franciaországi kisvárosban játszódik, ahol német megszállók tartják rettegésben a megmaradt – nem katonának beállt vagy elhurcolt – népességet. A lakóknak beszolgáltatási kötelezettségeik vannak, az újabb és újabb német rendeletek által szinte minden vagyonukat (beleértve szőnyegeket, vágóállatokat, de még a kanalakat is) eltulajdonították – ha nem cselekedtek időben és nem ásták el –, ezzel éhségbe és kétségbeesésbe taszítva őket. Ez a jól megfestett háttér, néhol illatos, néhol szagos, néhol színes, néhol homályos korkép. Mégis ebben az „ellenséges” környezetben egy katona vagy egy szállótulajdonos elsősorban emberként, így (társadalmi, szociális, ösztönszerű) kényszerek hatása alatt álló egyénként kerül bemutatásra.

Az első rész középpontjában Sophie áll, egy fiatal nő, akinek az „Életről álmodtam.” mondatával indul a regény. Az ő életében bekövetkezett tragikus fordulatokról olvashatunk: imádott férje katonaként szolgál távol az otthonától, neki pedig németeket kell kiszolgálnia a saját házában… az események bonyolódnak, majd hirtelen megszakad a történet, és 90 évvel később, immár Londonban folytatódik az özvegyül maradt, férje által épített üvegházban élő Livvel, akinek túl kell lépnie a bekövetkezett tragédián, és rá kell újra lelnie önmagára (és a szerelem érzésére).

A két részt mesteri módon köt össze egy műalkotás. Egy festmény Sophie-ról, amit festő férje készített róla, még minden borzalom előtt. A kép többszöri próbálkozást követően sikerült csak úgy, hogy az a lány lelkét, valóját láttassa. S ezzel, hogy ez megtörtént, egy hosszú folyamatot indított el, amiben helyet kap boldogság, remény, fájdalom, megnyugtatás és káosz. Azaz az élet. A festményé? A nőké? A szerelemé?

Olvasd el, és merülj el ebben a mesterien megfestett világban, és keress választ a megfogalmazódott kérdésekre, vagy egyszerűen csak engedd, hogy részesévé válj a hősök életének.

 

Alka Tímea

Fotó: Internet