Dadogni nem szégyen!

Biztosan hallottatok már ezt-azt a dadogásról, esetleg már találkoztatok is dadogó emberrel, sőt talán nektek is ez a szuperképességetek, Ti magatok is dadogtok. Én találkoztam már olyanokkal, akik dadognak, egyiküket pedig nagyon közelről ismerem, hiszen saját magamról van szó.

secret-2681508_1920

Sokáig gondolkodtam azon, hogy megírjam-e ezt a cikket. Évekkel ezelőtt szégyelltem azt, ha bizonyos esetekben szaggatottabb volt a beszédem, mint az osztálytársaimé, barátaimé. Az egyetemi évek alatt azonban rájöttem, hogy a dadogás, barátságtalan kis mumus kicselezhető és alapvetően nem hagyhatom, hogy meghatározza azt, miben és mennyire leszek sikeres. Végül rászántam magam, hogy sorstársaim számára biztatásként megírjam ezt a cikket, illetve megosszam saját tapasztalataimat.

Tíz éves koromban kezdtem dadogni, jelenleg PhD hallgató vagyok, az elmúlt években dolgoztam négycsillagos szálloda recepcióján, helyi, regionális és országos tanulmányi és tudományos versenyeken, illetve konferenciákon tartottam előadásokat és értem el a bírálók, illetve a szakterületemen elismert személyek által kiválónak tartott eredményeket. Szeretném elmesélni számotokra, hogyan jutottam el odáig, hogy ma már önszántamból, nagy lelkesedéssel és örömmel helyettesítem a témavezetőmet és tartok elméleti órát az egyetemen 30-40 hallgató számára. Először azonban nem árt, ha dr. Lajos Péter „Dadogásról mindenkinek” című könyve segítségével mesélek kicsit magáról a dadogásról.

A hiedelmekkel ellentétben a dadogók semmivel sem kevesebbek vagy butábbak folyékonyan beszélő társaiknál. Még akkor sem, ha ők ezt sokszor nem így érzik. Talán a legfontosabb, amit a folyékonyan beszélők tehetnek dadogó embertársaikért, az az, hogy elfogadják őket, nem éreztetik velük, hogy ők különbözőek lennének azért, mert másképpen beszélnek. Hétköznapi értelemben azokra az emberekre mondhatjuk azt, hogy dadognak, akik olykor elakadnak beszéd közben. Stresszhelyzetben ez persze mindenkivel előfordulhat, a dadogók viszont az átlagosnál többször szembesülnek ezzel a problémával.

A dadogást több, egymástól különböző definíció próbálja magyarázni. Ezekben természetesen akad közös pont is, ez pedig a görcs. A dadogás létrejöttének egyik nagyon lényeges eleme az izomgörcs, amely a légző izmokban, a gégeizmokban és a száj izmaiban egyaránt megjelenhet. Fontos kiemelni, hogy a dadogók nem akadoznak mindig egyforma mértékben. A beszéd folyamatossága sok külső és belső tényezőtől függhet, többek között az adott személy lelki állapotától, a beszédhelyzettől, a beszédpartnertől, az előzetes tapasztalatoktól, stb. Lehet, hogy meglepően hangzik, a dadogás azonban nem egyenlő a széles körben ismert szótagismétléssel. Aki dadog, az beszéd közben nem feltétlenül ismétli meg a szavak bizonyos szótagjait. Amennyiben találkoztál már velem, tapasztalhattad, hogy általában én sem teszem ezt, legalábbis nem gyakrabban, mint bárki más. Szótagismétléses megakadás bárkivel előfordulhat olyankor, amikor zavarban van, izgatott, vagy épp stresszes szituációban folytat kommunikációt. A dadogás egy másik fajtája esetén arról van szó, hogy a dadogó számára nehézséget okoz bizonyos hangokkal kezdődő szavak kimondása, vagy egymás utáni összekapcsolása. A nehézséget okozó hangok, illetve betűk egyénenként különbözőek lehetnek, sőt, még az is előfordulhat, hogy csupán bizonyos szavak esetén okoznak kellemetlenséget.

conference-2705706_1280

Én magam ez utóbbi típusú dadogás kapcsán szereztem élményeket. Ezek a beszédpartnertől és a helyzettől függően kellemetlenek, semlegesek, vagy pozitívak voltak. Szerintem sejtitek, hogy melyik típus volt a domináns, naná, hogy az első. Tapasztalataim alapján teljes mértékben változó az, hogy mely szavak esetén és milyen helyzetekben jelentkezik a korábban már említett görcsös megakadás. Vannak azonban olyan szituációk, amelyek esetemben hagyományosan táptalajai a kellemetlen pillanatoknak. Amennyiben Ti is szembesültök ilyesmivel, vagy előzzétek meg, vagy alakítsátok úgy ezeket a helyzeteket, hogy a beszédben történő elakadás ne jelentkezzen, illetve ne legyen észrevehető a beszédpartnerek számára.

El kell, hogy keserítsek minden dadogót, ugyanis ismereteim szerint a dadogás a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható. Az ilyen jellegű problémával küzdők számára azonban kínálja magát a lehetőség, hogy fejlesszék önmagukat. Tapasztalataim alapján ennek legjobb módja az, ha szándékosan olyan beszédhelyzetekbe kényszerítitek magatokat, amelyek számotokra általában dadogással, így kellemetlen élményekkel járnak. Vállaljatok kiselőadást, vegyetek részt TDK-n, beszéljetek sok ember előtt, ha van rá lehetőségetek, közben pedig legyetek magabiztosak és büszkék arra, amiről éppen beszéltek, valamint álljatok fel, amikor a hallgatósághoz szóltok. A gondot okozó szavakat eleinte kerüljétek, helyettesítsétek más szavakkal, ezt azonban mindig spontán, előre tervezés nélkül tegyétek. Tegyetek rendet a fejetekben és az életetekben, ne kudarcokat, hanem sikereket keressetek, higgyetek magatokban, hiszen bármire képesek vagytok. Remélem, hogy egy idő után azt tapasztaljátok majd, amit én, és a folyékony beszéd egyre kevesebb gondot, illetve gondolkodást okoz majd. Szinte természetessé válik, és csupán az emlékeztet az egész életen át kísérő mumusra, hogy olykor-olykor mégis beléd harap majd egy kicsit arra emlékeztetve, hogy hé, barátom, én is itt vagyok ám! A lényeg, hogy sose csüggedjetek, legyetek bátrak, magabiztosak, pozitívak, keressetek kihívásokat és sikereket!

Ha mindezek ellenére néha mégis megakadtok a beszédben, talán tragédia történik? Nem, dehogyis, hiszen ez a Ti szuperképességetek!

Fotó: pixabay.com