Az igazság pillanata – duális képzésről a valóságban

Valószínűleg a legtöbben már hallottak a duális képzésről és annak előnyeiről. Lássuk be, igazán csábítóan hangzik: szorgalmi időszakban csupán heti egy nap munka, ám ahhoz képest egész jó fizetés, és persze nem mehetünk el amellett a tény mellett sem, hogy diplománk megszerzése után akár több éves gyakorlattal a hátunk mögött léphetünk ki az egyetemről, ami könnyebbé teszi a munkavállalást.

person-984236_1280

Tehát, igen, a duális képzés csupa jót ígér, egyetlen olyan tény van, mely egyesek szemében talán ronthat az összképen: a szüneteket bizony fel kell áldozni, és akkor is dolgozni kell. Azonban biztos vagyok benne, hogy nem egy hallgató fejében megfordult már a gondolat: tényleg igaz ez? Csak jó oldala van, vagy az egész beharangozó arra jó, hogy beetesse a tudatlan diákot, közben nem azt fogja kapni, amit ígértek neki?

Gyanítom, hogy sokan kíváncsiak erre, bevallom, én is az voltam, ezért is jártam utána a dolgoknak. Néhány kedves duális képzésben résztvevő hallgatótársam készséggel válaszolt kérdéseimre, és az ő válaszaik alapján lássuk, mi is az igazság. Nekik ezúton is köszönöm szépen a segítséget.

Akik azt várják, hogy közöljem, az egész képzési forma szemen szedett hazugság, nincs sok igazságalapja, azokat el kell keserítsem: nem így van. Persze kivételek lehetnek, de azok alapján, amiket nekem elmondtak, nagyon úgy tűnik, hogy van értelme.

A megkérdezettek a Gazdaságtudományi Kar és a Mérnöki Kar tanulói, és mind azt nyilatkozták, hogy szerintük ez a képzési forma nagyszerű lehetőség, szert lehet tenni olyan tapasztalatokra, melyeket egy „normál” hallgató csak egyetemi képzés során nem tudna elsajátítani. Eleinte a cégek valóban csak apróbb feladatokat bíznak a duálos tanulókra – mint például adminisztráció –, de minél több időt tölt ott a hallgató és minél jobban elmélyül tanulmányaiban, annál komolyabb munkákat végeztetnek vele: például egy gazdmenes hallgató többek között könyvelési feladatokat is ellát, elmondása szerint igencsak bedobták a mély vízbe, de legalább nem unalmas, amit csinál. Az elmondottak alapján a cégek is korrektek az alkalmazottakkal szemben, viszont tényleg keményen ragaszkodnak a szabályokhoz, és nem restek felbontani a szerződést, ha a hallgató megszeg valamilyen szabályt, például nem követi a mintatantervben előírtakat, ami egy feltétel.

A duális képzés volt, akit gátolt a jó tanulmányi eredmény elérésében, de olyanról is tudunk, aki emellett is szinte kitűnő átlagot tud felmutatni, így bátran kijelenthető, hogy aki szeretne, az munka mellett is jól tud tanulni.

Egy dolog volt, amit talán negatívumként lehetne felhozni, és amiben mindannyian egyetértettek: ha valaki ezt a képzési formát választja, annak ügyesen kell beosztania az idejét, ami sokszor kihívás lehet, és egy duálos hallgatónak nem jut sok szabadidő. Azonban akik ezt csinálják, a fáradtság és a leterheltség ellenére is szeretik, és nagyszerű lehetőségnek tartják. Amit még elmondtak, afféle jó tanácsként, az az, hogy mivel cégenként és szakonként is különbözik egyik duális képzés a másiktól, ezért nagyon meg kell fontolni, hogy hova szeretnénk jelentkezni.

Összefoglalva: aki gondolkozott azon, hogy duális képzésre szeretne jelentkezni, az mindenképp tegyen így, és ha rájön, hogy mégsem neki való, még mindig felbonthatja a szerződést, de legalább kipróbálta.

Fotó: pixabay.com