Dzsegger és fázás à la KáeM

Október 29-én került sor az 5. Elsősavató Meszelyes és 8. Félfertálymeszelyes Poháravató Környezetmérnöki Szakestre. Az est a négy „közjogi méltóság”, Bíboros (Figura Gábor), Bísörös (dr. Bense László), Esperes (Novák Gergely) és Pátriáka (Boldizsár László), munkájának köszönhetően a megszokott mederben zajlott.

http://www.youtube.com/watch?v=6VYl0cD8Rgs

Idén egyetemünk rektora, és egyben a szak vezetője, dr. Rédey Ákos nyitotta meg a szakestet. Ez a jeles nap félúton van az évnyitó és gólyabál között, és egyben az egyetem egyik kellemes oldala. A rektor kiemelte az összetartás fontosságát, mind a szakesten, mind a szakmai pályán, és hangsúlyozta, hogy a Pannon Egyetem, valamint Veszprém szellemiségében egyaránt fontos helyet foglal el a szak. Majd dr. Bense László Erik – Veszprém Környezetvédelmi tanácsnoka is köszöntötte mérnökéket, és átadta Debreczenyi János, a város polgármesterének üdvözletét. Ezután a megjelent oktatókat egyesével köszöntöttük tapssal, néhány név a teljesség igénye nélkül: dr. Horváth Erzsébet, dr. Domokos Endre, Somogyi Viola, Kovács Zsófia. A hangerőből ítélve pedig dr. Németh Zoltán a hallgatók kedvence. Ezt követően a BEST két képviselőjét hallgattuk meg, akik dióhéjban vázolták munkájuk lényegét, és azt, miképpen tudunk mi hallgatók Európa 48 egyetemére kijutni egy-egy kéthetes kurzus keretein belül. Ezután a más szakokról érkezett küldöttek köszöntötték a szervezőket és a megjelenteket; természetesen nem üres kézzel jöttek, hanem minőségi nedűvel. Itt jártak a vegyészmérnökök, biomérnökök, magyarosok, gépészek… Az angolosok külön örömüket fejezték ki a KMes faültetés hagyománya iránt, ugyanis nyári melegben, az Audi mellett, a sűrű lombok alatt könnyebben megy még a tanulás is. Majd végre azt is megtudtuk, ki kapta meg idén a „Best of KM” címet. Ha nem is lett 2009-ben diákrektor, de Ortutay Miklós itt megkapta az egy évre szóló mandátumát. Ahogy fogalmazott: „magamnál nincs erre a címre méltóbb”, és utólag is megköszönte a VENes támogatást. Ez a szakest is olyan lett volna az „egyetemi előadás”, a bűntetőital (sózott forralt sör, alias Mongol) és dzsegger hörpölés nélkül, mint frissen főtt KV koffein nélkül. Németh Csaba a sör megfoghatóságát (megihatóságát) próbálta a filozófia megfoghatatlanságába juttatni, árulók Mongollal okoztak „gyomorvihart” kiszemeltjeiknek, és ha a „főrend” már nem bírta cérnával, elrendelte a „Silencium!”-ot vagy egy közös dzsegger hörpintést. Újdonságnak számított két „Tiszteletbeli KM-es” – Sipőcz Eszter és Pálmai Péter – oktató jellegű előadása, melynek tárgya a mérnök-bölcsész lét közti mély szakadék, amiről eddig is tudtunk, de ők kitértek egy alapvető eltérésre, vagyis „Rövidlépés mérnöknek, hosszú egy bölcsésznek”. Ezt követően, miután már tövig rágták a körmüket, a sárga lábú gólyákat hivatalosan is környezetmérnök rendtársakká fogadtuk. Egy KáeMes „öregdiák” is szólt a néphez, Siklódi László Levente, alias Siki. Anno Torma Ferenccel ő kezdte el az első szakest megszervezését, és a hagyomány útjára állítását, hiszen ez volt a közös céljuk. Nem is zárhatta volna másképp a „beszédet”, mint azzal, hogy „Csapjunk ma egy hatalmas bulit!!!”. Ezután még felfogni sem volt időnk, hogy mit követett mi, de a Bíboros, a Pátriáka és  az Esperes egyszer csak vadító ruhaledobáló show-ba váltott át. Bambi, Boldi és Figi egyaránt megszabadult zakójától, nyakkendőjétől – tizennyolcas karika, és csak erős idegzetűeknek: Figi az övétől is… – majd ahogy jött, úgy vége is szakadt a magánszámnak, a női rajongói fanclub nagy bánatára.

Az őszi KáeM szakesten meglepően sok idegenlégiós érkezett más szakokról, gazdászok, NT-sek, franciások, vegyészmérnökök. A baráti körömbe tartozó vegyészmérnök idén végzett környezetmérnökként, és ő nosztalgiából tért vissza a „gyökerekhez”. Ahogy mondta, jobban érezte magát KMes hallgatóként. Személy szerint, magam is elfogult vagyok a Rendtársakkal szemben, nemcsak nagyon sok barátot kaptam tőlük, de megmutatták azt, a szíve mélyén milyenné szeretne válni minden szak. Ilyen nyitottá mások felé, és ilyen összetartóvá egymás irányába.

A menzán töltött estének sajnos hamar vége lett, de a közös együttlétnek nem. Felmeneteltünk a felső campusra, hogy a hagyományos faültetésen is részt vegyünk. Ahogy a kis facsemete az égbe tör, és lombosodni kezd, az szimbolizálja a tudásnövekedést is. Az éjszaka a DiákCentrumban fordult át hajnalba, ahol mérnök-bölcsész együtt szórakozott. Ezúttal is gratulálok a Szervezőknek, hogy hozták az est és saját megszokott formájukat, és köszi a meghívást! Tavasszal ugyanitt, ugyanígy, Veletek! 🙂

A videót az Egyetem Televízió (ETV) készítette.