Ebek és Etológia

Ebek és etológiai kutatások címmel tartott előadást április 23-án este tíz órai kezdettel az Antropológia és Etika Tanszék szervezésében dr. Csányi Vilmos akadémikus.

Az éjfél utánig tartó érdekes és izgalmas előadást dr. Géczi János tanszékvezető egyetemi docens nyitotta, aki bemutatta az egyetemünkre látogató biológust, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanárát, akit annak idején egy magatartás-genetikai laboratórium megszervezésével bíztak meg, amiből végül kialakult az ELTE TTK Etológia Tanszéke. A professzor a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, és a Magyar Tudomány folyóirat főszerkesztője is. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Az ELTE-n etológiát, humánetológiát és evolúciós rendszerelméletet tanít.

dsc_5183a_resizeÉjszakai előadásának témája a tudat mint probléma volt. Előadásának alaptézisei a következők voltak: „Mely lényekben lakik valaki? Hogy lehet bizonyítani a szubjektum létezését? Van tudata az állatoknak?” A kiindulási pont az a definíció volt, hogy „a tudat olyan agyi mechanizmus, amely működésével elősegíti az állat folyamatos működését”.

Ismertette a különböző elmeteóriákat, többfajta megoldási gondolatot is. Elsőként megemlítette, hogy egyes nyelvészek azt állítják, hogy a tudat nyelvhez kötött, azaz a nyelv az ember sajátjaként egyben a tudatot is reprezentálja. Ellenpéldaként a csimpánzokat említette, akik három hónap alatt mintegy 150 jelet képesek megtanulni, tehát használnak egyfajta nyelvet, és kommunikálni is képesek a jelekkel, ha átlagban azokat tíz-tözenötször mutatják nekik, viszont ha egy idő után nem látják ezeket újra, akkor körülbelül egy hónap alatt el is felejtik azokat. Az állatok képesek tehát kommunikálni – az emberhez hasonlóan –, de az a különbség az emberi nyelvtanulással szemben, hogy míg az utóbbinál a gyors szótanulás a jellemző (már egy-két ismétlés után), nem felejtjük el a szavakat, és nem történik kioltás, és a szó nem csak jel nálunk. Nekünk mindezekhez van egy értelmezési hálózatunk, ami segítségével a hallottakat az absztrakció szintjén értelmezni is tudjuk. Ezzel szemben a csimpánzoknál a szó maga a jel, ők ismétléssel tanulnak jeleket, de előfordulhat felejtés és kioltás. Mindez az mutatja, hogy az állatok is képesek valamifajta gondolkodásra. Vannak, akik azt állítják, hogy a viselkedésből lehet következtetni a tudatra, de ezzel a felvetéssel az a probléma, hogy nem csak nyelvi gondolatok vannak, hanem képiek is. Harmadik lehetséges válaszként a tudatról mint az evolúciós folyamatosság modellezéséről beszélt, említve például a méheket, akik mentális reprezentációkkal rendelkeznek a környezetükről. A mentális reprezentáció processzálása maga a gondolkodás: a méhek tudják, hogy egy tó közepén például biztosan nincsen táplálék, ezért annak ellenére sem repülnek ilyenkor oda, ha azt valamelyik dolgozó méh eltáncolná nekik. Kutyákkal és farkasokkal is folytatott kötődésvizsgálatokat, és kimutatták, hogy míg a kutyának veleszületett vonzalma van az emberhez – a saját fajtájával szemben is –, addig a farkasok, bár okosabbak a kutyáknál, nem kötődnek az emberhez, és nem figyelnek rá.

Kutatásai is mutatják: „értelmesek vagyunk, ha lenni igyekszünk”. 🙂

Pfening Dóra