„Övezzük fel derekunkat hittel és jócselekedettel”

Az Éjszakai Egyetem keretein belül 2014. március 6-án Várszegi Asztrik pannonhalmi főérsek tartott előadást Szent Benedek regulájának emberképe címmel.

1899910_676880862358974_947185713_n

Előadásának elején a főapát elmesélte, hogy a szerzetesek tanítanak, földet művelnek, beteget ápolnak, valamint a legmélyebb egzisztenciához, azaz Istenhez kötődnek. Kiemelte, hogy Jézus Krisztus a benne hívőktől nem azt kívánja, hogy nációkhoz tartozzanak, vagy egy kultúrát elfogadjanak, hanem a személyes hitet. Elmondta, hogy a szerzetesi hivatás egy hitből motivált azonosulás Jézus Krisztussal.

Krisztus követésének két különböző módozatát tárta az előadó az érdeklődők elé. Az ember vagy egyedül, remeteként él, vagy közösségben. Ma körülbelül 320 bencés közösségről beszélhetünk, melyek azért előnyösek, mert közösségben a tagok jobban tudják egymást támogatni, mint ha remeteként az egyén egyedül lenne.

Ha a Regula felépítését tekintjük, akkor az első rész a prológus, melyben minden benne van, ami később kifejtésre kerül, mint például a hit és az út, azaz hogyan megyünk az engedelmesség által Isten dicsőségére. Összességében ez a nyitány felvillantja azt ami a keresztény antropológia látomása, tehát azt, hogy az ember bűnös, és egyetlen út van számára: ha Istent keresi.

Második pontként a szerkezetet emelte ki az előadó, mely összességében 73 fejezetből áll. Itt megjelenik a négy féle szerzetestípus, valamint az a kérdés, hogy milyennek kell lennie az apátnak. Kiemelte, hogy a legnagyobb irgalmasság, amikor figyelmeztetünk valakit rá, hogy nem jó úton jár.

Az apátot sapiens medicusként (bölcs orvos) jelenítette meg, megemlítve, hogy a VI. században nem bűnösnek, hanem betegnek nevezték azt, aki nem tud beilleszkedni. Ekkor az apátnak mindent meg kell tennie, hogy ez a fő visszataláljon a közösséghez, amennyiben ez nem befolyásolja a többieket. A Biblia alapján elmondható, hogy a kolostorokba mindenkit be kell fogadni, mint Krisztust, éppen ezért az a szokás, hogy a vendég lábát először az apát mossa meg. Ezután imádkoznak, majd befogadják a vendéget a közösségbe. Itt emelte ki az előadó, hogy ahogy az ember imádkozik, az elárulja a hitét is. Éppen ezért fontos, hogy a kolostorban mindig legyen szabad ágy, hogy az érkező vendégeket bármikor befogadhassák.  Az apát feladatival kapcsolatban fontos kiemelni, hogy úgy kell elhelyeznie, valamint vezetnie a kolostorban a dolgokat, hogy azok után az erősek még vágyódjanak, de a gyengék se riadjanak el. Az összesen 73 fejezetből kettő foglalkozik azzal, hogy milyennek kell lennie az apátnak: a hatékony vezető emelődik ki fő tulajdonságként. Emellett tiszta életűnek és józannak kell lennie, tudva azt, hogy az irgalmas Isten ítéletének mind az apát, mind a szerzetesek ki vannak téve.

 1781979_676880879025639_599954992_n

A főapát kiemelte, hogy sosem a tiltás az elsődleges a szent szövegeknél, hanem a mértékletesség megtartása: „akiknek Isten megadja a türelmes megtartóztatás képességét, külön jutalmuk lesz azoknak” – idézte könyvéből.

Az előadás végén ismét a közönség kérdéseire került sor. A regula és teremtés kapcsolatára adott válaszában az előadó kiemelte a teremtett világ iránti tiszteletet. Szóba került emellett az innováció fogalma is, melynek a regula szerint az a lényeg, hogy az egyén megújítsa önmagát, amennyiben tudja, és változtassa meg életét, hogy megújíthassa önmagát.

 

Heizinger Anita

fotó: Antropológia és Etika Tanszék