Mindenki érezze magáénak– interjú dr. Kővári Edittel, az EKF pályázat egyetemi referensével

m 2567 modifiedMikortól vett részt a projektben?

2017 őszén keresett meg egy kolléganőm, akitől megtudtam, hogy lesz majd egy prezentációs csapataz EKF-ben, és oda keresnek tagokat.  Ezután elmentem a polgármesteri hivatalba, és ott volt egy válogatás a nemzetközi felkészítőkkel. Szerintem az egyik fő ok, amiért kiválasztottak, az az, hogy 2012-ben készítettem egy érzelmi intelligencia felmérést Veszprémben, amit a városi stratégiában is felhasználtak. Később ebből született publikáció is, ami nemzetközi PhD díjat nyert. Emellett a GTK mentor program és az egyetemi Hallgatói Tehetséggondozó Program szakmai vezetője vagyok, és talán, mint összekötő kapocs a generációk között, meggyőzhettem a zsűrit.

Felkészítésen vettünk részt, majd 2018 februárjában prezentáltunk először, akkor 7 város képviselte Magyarországot. Miután továbbjutottunk a második körös prezentációs csapatba is bekerülhettem és ennek az eredménye volt decemberben a győzelem. 

A prezentációkon kívül milyen teendőket jelentett a csapatban való részvétel?

Ötleteket is, meg magunkévá kellett tenni az egyész EKF-es anyagot. Hiszen született egy ún. Bidbook (az EKF pályázati anyagát hívjuk így), ami tartalmazza a koncepciót, a megvalósítást, a költségtervet és még sok mást. Maga a kidolgozásban nem vettem részt. De voltak ehhez kapcsolódó feladatok: például felmérni, hogy ez egyetemen az egyetemisták, oktatók, egyéb alkalmazottak, hogy állnak hozzá a projekthez (tudják-e, hogy mi az EKF; milyen hajlandóságuk van önkéntesként részt venni programokban?). Összehívtuk a dékánokat, rektor urat és a hallgatókat is, így ennek a fókuszcsoportnak az eredménye is megjelent az anyagban.

Mit érzett, amikor Veszprém nyert? Végig hitt a győzelemben?

Ezt olyan jó, hogy mindig megkérdezik! Tősgyökeres veszprémi vagyok. Szerintem, aki benne volt a csapatban, azok végig hittek a győzelemben. De még a saját családtagjaink között is volt, aki azt kérdezte, hogy „–Te tényleg hiszed, hogy megnyerjük?” Ezeket hallottuk vissza folyamatosan, az utcán is gyakran leszólítottak minket. Mi viszont tudtuk, hogy miről szól, és azt is, hogy hogyan tudjuk ezt átadni a zsűrinek. Remek felkészítő csapatunk volt. Egy nemzetközi team, akik már sok EKF-es csapatot készítettek fel. Polgármester úr is végig azt kommunikálta, hogy mi már korábban elkezdtük építeni, ami megvalósulhat, de az EKF adott egy olyan közös célt, ami mögé mindenki be tud állni. A turizmusban, az egyetemen, a gazdaságban talán már most, az első felkészülési évben is érezhető az EKF hatása. Szóval igen, mi végig hittünk benne, én legalábbis biztosan!

Az egyetem hogyan kapcsolódik be abba, hogy a 2020-as projekt sikeres legyen?

Végig benne volt az egyetem, és ezt is kommunikáltuk, hogy a város és az egyetem egyre jobban úgy működjünk együtt, hogy be tudjuk hozni a városlakókat az egyetemi programokba. És amikor kiderült, hogy megnyertük, rektor úr felkeresett, és azt mondta, hogy van egy ajánlata, úgy gondolja, hogy ezt az egészet egyetem szinten össze kell fogni. Így nagyon nagy megtiszteltetésemre 2019. március 1-jétől kinevezett az Európa Kulturális Fővárosa projekt egyetemi referensévé. Nagyon szerettem volna folytatni a megkezdett EKF munkát, és örültem, hogy hivatalos keretek között is megtehetem.

Az Egyetemi EKF team, ha hívhatom így, a kari kapcsolattartókból áll beleértve a nagykanizsai és kőszegei kampuszt, az egyetemi központi kommunikációs kollégákat valamint a Testnevelési és Sport Intézetet is. Ezen személyek feladata elsősorban az EKF kommunikáció egyetemen belül és kívül, valamint olyan programok összegyűjtse, amiket nyithatunk a város és Balaton régió lakosai felé, és később be tudunk vonni a projektbe.

Amit még vállaltunk, az az önkéntesrendszerben való részvétel. Mert persze, hogy vannak programok, de oda nagyon sok önkéntes kell és ezt próbáljuk felépíteni.

m 2543 modified

Az egész pályázati anyag elérhető magyarul és angolul a veszprem2023.hu oldalon. De továbbra is várunk ötleteket az egyetemtől, civil szervezetektől, hiszen nem biztos, hogy minden programpont a legírtak alapján fog megvalósulni.

Most a Regatta nyilvánossá tételén gondolkodunk, hogy kinyitnánk a városnak egy hajót, és lehívnánk az embereket szurkolni. Tervezünk egy Szörnyek találkozója nevű programot is, hogy minden híres szörny a Balatonon találkozna. Hisz a magyar tengerhez sok minden kapcsolható. Azon is gondolkodtunk, hogy a vízben lennének kapaszkodó stégek, ahol egy-egy zenész szórakoztatná az embereket. A meglévő programokat is igyekszünk fejleszteni (pl. Utcazene Fesztivál) és lesznek új programok is. Továbbá a Laposa Borbirtokkal karöltve szeretnénk egy Borakadémiát, belekapcsolva a Georgikont is. Hiszen fontos, hogy az egyetem és a régió, hogyan tudja egymást erősíteni a meglévő tudás és tapasztalat megosztásával.

Azon is gondolkodunk, hogy tantárgyakat indítanánk, ami kreditet érne. Az informatikusok pl. úgy tudnának bekapcsolódni ebbe, hogy az önkéntes program honlapját készítik el. Aztán még az is lehet, hogy szakdolgozatok is születnének belőle. Az egyetem, a város és a hallgatók is jól járhatnának ezzel az együttműködéssel.

Szerintem az egyik legnagyobb kérdés az, hogy mi van akkor, ha 2023 véget ért? Mi a hagyaték? Nem csak arról szól ez a program, hogy jöjjön ide sok külföldi, hanem hogy a helyiek is élvezzék ennek a hozadékát. Hiszen például a bicikliút itt fog maradni, a programokat pedig megrendezzük 2024-ben is. Szeretnénk, ha az EKF úgy működne, mint egy motor, ami összefog, és 2023 után ez önműködően funkcionál tovább.

Ön szerint mi kell a sikerhez?

A legfontosabb az, hogy mindenki magáénak érezze, a belső motiváció és a büszkeség. És szerintem, amiért mi nyertünk, az az, hogy ez a pályázat nem egy városról szól, hanem Veszprém-Balaton régióról, itt több mint 100 kistérség, falu, kisvállalkozó vesz részt a projektben. Ezen túl pedig egy olyan stratégia kiépítése, ahol mindenki megtalálja a saját feladatát, össze kell fogni, harmonizálni a feladatokat. Fontos, hogy mindenki beleadjon ebbe plusz időt és persze a pénz.

Vannak olyan pályázatok, amiket az EKF által ki tudunk használni. Például néhány GTK-os kollégával egy kutatócsoportot hoztunk létre, ahol attitűd vizsgálatot szeretnénk végezni, hogy az emberek hogyan állnak most a projekthez, és ez hogyan fog változni az évek során. Remélem, a kutatás gyakorlati haszonnal bír, ami a tudománynak, az egyetemnek, a városnak és a régiónak is tud új és hasznos információkkal szolgálni.

Fotók: Koncz Júlia