El is menjek, ne is menjek, a vonattal Zánkára?

Augusztus 23-án kora reggel egy minimális túlélő csomaggal és egy kisebb csapattal vágtam neki az Egyetemünk sajtósaként a nyár utolsó nagy bulijának. Balatonról, menzáról, funky sünről és hangulatról – avagy élménybeszámoló a Pannon Egyetem 2010-es gólyatáboráról.

Hétfőn kora hajnalban keltem, és bár időben lefeküdtem, az izgalomtól nem nagyon tudtam aludni. Így tehát kicsit sem kipihenten, ám annál lelkesebben csomagoltam a szendvicseket az útra. Fél nyolckor már a Déliben voltam, ahol hatalmas tömeg fogadott, ugyanis sok egyetem szintén ezt a napot választotta a hagyományos (vagy kevésbé hagyományos) ismerkedő táborához, de kis idő múlva szerencsére mindenki megtalált, akivel az elmúlt hetekben különböző fórumokon és közösségi oldalakon szerveztük a közös utazást, és már fönt is voltunk a tapolcai gyorson. Hamar előkerültek a táskákból a sörök, vodkanarancsok és pálinkák, majd Fehérváron és kisebb állomásokon is csatlakoztak hozzánk gólyák. Mire közel négy óra zötykölődés után Zánkafürdőre értünk, kellőképpen felfokozott hangulatban viseltük el a patronok köszöntését, ami bújj-bújj zöldágazásból és fekvőtámaszozásból állt a vasútállomás déli napsütésében. Jó vicc volt még az is, amikor „véletlenül” eltévedtünk a szállásra menet, de a gyors bejelentkezés és (a részünkről hideg vízben való) zuhanyzás után mindenki egészen újjászületett. Szerkesztőségi kis csapatunk egy szobába lett elszállásolva: Bauer Eszter, az újság grafikusa, Szente Benjámin, az újság fotósa, jómagam, meg néhány sáska és pók, amikkel másnap kora reggel kellett szembesülnünk, de ez egy másik történet.

zanka-hat A délután további részében a gólyák megismerkedtek patronálóikkal, majd a Balaton partján köszöntötte őket az egyetem rektor helyettese, minden kar dékán helyettese és a szervezők.
Mi még gyorsan fürödtünk egyet, amit nagyon jól tettünk, ugyanis az időjárás már másnap hűvösre fordult. A vacsora után öt csapatra osztották a gólyákat, akik kreatívan el is nevezték magukat, így születtek meg a soha feledésbe nem merülő csapatnevek: Szeszkazánka (avagy Mákosrétes), 2pacman, Tanárijesztők, Pedigréjsün, és Szeszkazánka #2. A csapatzászló megfestése és a csapatinduló kiötlése után indulhatott a buli, ami ezután három napig meg sem állt. A hangulatot jól kifejezi, hogy amikor némi abszintozás után leértünk, már egy félmeztelen (gólya?) fiú táncolt erőteljes beleéléssel a pulton a büfés lányok és mindenki legnagyobb örömére, pedig akkor még igen korán volt… Az este további részéről sajnos nem tudunk nyilatkozni, de szerintem ezzel nem vagyunk egyedül… 
Kedd reggel nyolckor keltünk. Mivel a reggeli kevésnek bizonyult, ezért sokadmagunkkal elzarándokoltunk a közeli vegyesboltba, ahol kis szenvedés után még kávét is szereztünk. Majd következett a nap egyik legfontosabb része: a checkpoint vetélkedő, ahol a csapatoknak különböző akadályokat kellett teljesíteniük a tovább haladáshoz. Csak hogy néhány példát említsek, volt, hogy két embernek egy gördeszkán kellett irányítania egy harmadikat és szlalomozni vele, volt logikai feladat, mérlegkészítés különböző tárgyakból, fiktív állásinterjú írás, tojásdobálás és egyensúlyozás karokra kötözve, és vízibomba hajigálás. Közben természetesen folyt a zsűri lekenyerezése a plusz pontok érdekében, például hátmasszázzsal, sörrel, kajával, és csapatok már az indulóikat is gyakorolhatták az esti nagyvetélkedőre. Vacsora előtt a Pannon Universitas Band ébresztette fel a kissé álmos gólyákat egy szál gitárral, valamint egy cajonnal. A jó hangulat nem lankadt vacsora után sem, amikor a hallgatókból szerveződött O.S.D. zenekar szórakoztatta a közönséget egy kicsit keményebb stílusban. Közben gyülekeztek a csapatok, hogy felkészüljenek a tábor legkeményebb vetélkedőjére, a híres-hírhedt Nagyvetélkedőre…

Hogy mi is történt még, milyen volt a vége az idei gólyatábornak, azt elolvashatod majd az Egyetemünk szeptemberi számában! Addig pedig megtekintheted képek formájában a Galériában!