Előszó egy üzenethez – Amikor az Egyetemünk indult…

A következőkben dr. Farkas János szavait olvashatjátok, aki az Egyetemünk alapításakor az újság felelős szerkesztője volt. Július végén sajnálattal értesültünk róla, hogy professzor úr elhunyt. Sorait az előzetes egyeztetésnek megfelelően, az ő engedélyével közöljük. Ez úton is köszönjük, hogy élete utolsó hónapjaiban is lelkesen fogadta megkeresésünket és eleget tett kérésünknek.

E60 – Farkas János üzenete

Amikor az Egyetemünk indult…

Örömmel értesültem róla, hogy az Egyetemünk a mai napig megjelenik. Az indulás évében jómagam tanársegéd voltam az egyetemen, és elvállaltam, hogy a lap felelős szerkesztője legyek. Főszerkesztőnek Pünkösti Árpádot kértük fel, aki akkor felsőéves vegyészhallgató volt, ám sajnálatos módon tavaly elhunyt.

1959 szeptemberében kezdtük el a munkát. Felelős kiadónk dr. Polinszky Károly volt, a VVE (akkori nevén Veszprémi Vegyipari Egyetem) rektora. A lap 500 példányban jelent meg havonta.

Látható tehát, hogy az Egyetemünk nem pontosan 60 éves, hanem valamennyivel kevesebb. Viszont e lapnak bizonyos egyetemi kiadványok mintegy előzményei, bevezetői voltak. Példaképp csak a Kémcsőkefe 1956 címen megjelent 75 oldalas nyomtatott kiadványt említeném. Ez, és néhány hasonló gyűjteményes anyag alapozta meg a gondolatot, hogy érdemes lenne havi rendszerességgel megjelenő lapot indítani.

A feladat merőben új volt számunkra, telis-tele kihívásokkal. Kezdő újságírók voltunk. Én például korábban megszoktam, hogy hosszú tanulmányokat írjak, ám a sajtó egészen mást követelt meg. Fokozatosan rájöttem, hogy közérdekű témákról röviden, de érthető stílusban kell fogalmazzak. Mindannyiunknak meg kellett tanulnia az újságírás stílusát, szerkesztési elveit, hiszen valóban amatőrök voltunk. Mégis a legjobbat akartuk nyújtani.  A szerkesztők nagy műgonddal vitatták meg a beérkezett írásokat, hogy az olvasók elé minőségi tartalom kerüljön.

A szerkesztés napi gondjait természetesen Pünkösti Árpád vállalta magára, aki mint kezdő, de tehetséges újságíró ügyesebben forgatta a tollát, és ezzel példát mutatott többi munkatársának is.

Az egyetemi lap – leszámítva a korszellemből fakadó ideológiai-politikai túlzásait – a VVE hű krónikásának bizonyult. Beszámolt a tanszékek munkájáról, de nemzetközi kitekintésekre is volt energiája. A sport, a kultúra és a humor is állandóan átszőtte a megjelent számokat, karaktert adva az újságnak.

Az alapítók nevében további sikereket kívánok a mai Egyetemünk szerkesztőinek, élményeket olvasóinak!