Ének az esőben

Nyaralást tervezők, fesztiválozók és fesztivált szervezők legnagyobb mumusa egyaránt az időjárás. Kiszámíthatatlan, csak minimálisan jelezhető előre és főként hangulatromboló. Vagy mégsem? A hírek alapján valamelyest mindenki felkészült a szombati felhőszakadásra, de ilyen erejű vihart, mint ami délután elérte Veszprémet, régen látott a város. 17 óra körül már kicsit kitisztult az ég, elállt az eső: egyszóval kimerészkedtem, hogy visszatérjek az “utcára”, a zenészekhez. A város még csak ébredezett: felborult padokat, néhány lézengő embert találtam az előző nap még nyüzsgő főutcán. Tömött és túlzsúfolt kávézók és kocsmák, finom illatokat hozó lángosos és persze a vidám perecárus: főként ezekből a látnivalókból állt Veszprém központja egészen este 20-ig. A rettenetes hideg ellenére a város ismét életre kelt. Az Óváros téren elsőként a francia Les Touffes Krétienne, majd pedig a veszprémiek által már jól ismert Quimby idézte fel a korábbi utcazenék hangulatát. A várva várt eredményhirdetésen kiderült, hogy a szakmai zsűri díját a Cry, a közönség szerint pedig a  Shortstory nevű együttes bizonyult a legjobbnak. Bár alacsony költségvetéssel és kicsi színpadokkal, de a 10. utcazenén, a jubileumin is túl vagyunk. Ahogy mondani szokás: kicsit kicsi, kicsit savanyú, de a miénk. Na, de majd jövőre! Már csak 365 nap…