Az utolsó heteket töltöttük Münchenben. Azonban ahelyett, hogy teljesen átadhattuk volna magunkat az önfeledt szórakozásnak, felemás érzésekkel teltek a napok, egészen július 30-áig. Aznap éjjel derültek ki a vizsgaeredmények. Ejtsünk is pár szót a német felsőoktatási rendszerről. Az általánosítással óvatos duhaj módjára bánnék, hiszen csak a Hochschule Münchent ismerem közelebbről - ott tanultam egy szemesztert -, de néhány tényt így is meg lehet állapítani. Először is megosztanám a kedves olvasóval az egyik szemináriumi élményemet.

Ugyan ezek a kirándulások még a vizsgaidőszak előttre nyúlnak vissza, de még mindig elevenen él bennem Linderhof és Neuschwanstein emléke. Hol is kezdjem? Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, úgy hívták, hogy Ludwig Friedrich Wilhelm von Bayern, azaz II. Lajos. A 19.században Bajorország uralkodója volt és azon túl, hogy őrültnek titulálták - például amiatt, mert nem szerette a társaságot, de néha fogadásokat kellett adnia és ilyenkor azt az utasítást adta a zenekarnak, hogy olyan hangosan játszanak, hogy ne lehessen érteni mások szavát, vagy óriási virágkölteményt rendelt a fogadás színhelyére és az est egy részét abban elbújva töltötte -, hihetetlen szép kastélyokat építtetett.

Tanulás közben néha állj meg egy-egy percre, és frissítsd az elmédet! Hogy miképpen? Mondjuk, éld át újra egy - kellemes, emlékekkel teli - utazásodat! Most én is ezt teszem, tarts velem! „A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.”- mondotta egykor Szent Ágoston.

Mi lenne? Megyünk. Lassan kiküszöbölve az oldal hibáit, amit barátaink, ismerőseink vagy ismeretleneink segítenek felfedezni. Együttes erővel dolgozunk most már másfél hónapja azon, hogy az egyetemistáknak és tanáraiknak mindenük meglegyen – mármint hírek terén:-). De nemcsak az oldal másfél hónapos, hanem én is, mint online-főszerkesztő. Nehéz feladat erről írni, mert csinálni kell, és bevallom néha én is segítségre szorulok.

A játék egész életünket végigkíséri születésünktől kezdve. Már a járókában játszottunk a belógatott, mindenféle színű - és hangot kiadó műanyag „izékkel”. Innen kikerülve jött a lego, duplo, matchbox és a Barbie baba. Felfedeztük a játszótér rejtelmeit, az óvodás évek az elmaradhatatlan homokozó, bújócska, fogócska bűvöletében teltek. Aztán hamar általános iskolában találtuk magunkat, ahol a fogócska folytatódott tovább, és a foci is elkezdődött… Ahogy felcseperedik az ember, a játék módja változik, de a játék szeretete nem múlik el sohasem. Szüleink idejében a gombfoci élte fénykorát, manapság a póker népszerű.