Interjú Beck Zolival, VEN 2011

– Két éve játszottatok már a VEN-en. Milyen az élmény ahhoz képest?img_1529_acr_res

– Hát, azt nehezen rakom össze, hogy milyen ahhoz képest.  Azt nem tudom megítélni, milyen idő volt akkor, ha jól emlékszem, akkor hidegebb volt, mint most.

– Nagyon féltünk, hogy eső lesz, de egész szerencsés eddig.

– Mi is rettegtünk…telefonáltam a csajomnak, mondta, hogy Pécsett zuhog az eső, közben még tegnap Debrecenben játszottunk, és ma kora délután meg – az volt a mi délelőttünk – kinn ültünk a Fő téren a 25 fokban, félmeztelenül, és napoztunk.

– Milyen emlékeid vannak az előző VEN-ről?

– Amit talán már a mai koncerten is mondtam, az előző VEN nagy élménye volt, hogy elkövettünk egy botrányosan nagy hibát: egy fény nevű italt kezdtünk el fogyasztani, és hát annak kiszámíthatatlan következményeivel nem számoltunk. Magyarul, ha azt kérdezed, mik az emlékeim a VEN-ről, akkor azt mondanám, hogy a fény elfogyasztásáig vannak emlékek.

– Veszprémi ital, úgyhogy ha itt jársz, kötelező jellegű.

– De azért vannak emlékek, és nagyszerű volt.

– És a mai koncerten hogy érezted magad?

– A kötelező válasz az, hogy jól, de nem, nem annyira. Ez se nem Veszprémnek, pláne nem a közösségnek betudható történet. img_1543_acr_resValahogy annyira gyorsan raktuk össze a hangcuccot, hogy a színpadi hangviszonyok kicsit olyan furák voltak, volt benne egy kis bizonytalanság. A zenekar meg annyira aranyos volt, mindenki látta, hogy van bennem egy ilyen belső zavar, és mindenki azon melózott, hogy ez eltűnjön.

– Szerintem a közönséget egyáltalán nem zavarta.

– Ez jó, örülök neki.

– Azt tudom, hogy a tesóddal Ajkáról származtok. Van valami különleges érzés benned, amikor a környéken játszotok?

– Nem tudom, úgy van ez, hogy ha beérsz Veszprém megyébe úgy, hogy ajkai vagy, akkor így egyszer csak…ma például az volt a nagy tapasztalatunk, hogy mi másfelé mennénk. Beértünk, és a zenekar kiváló roadmanager sofőrje ment a megfelelő irányba, ahogyan menni kell, de mi, akik mindig jártunk a Balaton északi partjára kalandozni, mi már a hetesen nem jöttünk volna el a Balatonig, hanem Fehérvárnál átálltunk volna a 8-asra…

– Lehet, hogy nektek kellene navigálni.

– Igen, lehet. Szóval az van, hogy így egyszer csak megérzed, ahogy elkezdesz közeledni…van egy ilyen erős ismerősségélményem, ami nem kopik ki belőlem. Vannak saját útjaid, amiket jobban szeretsz még akkor is, ha kicsit rosszabb minőségűek, kevésbé praktikusak. Például átmehetsz Kenesén vagy az új megépített megkerülőn. Hát, mi szeretünk átmenni Kenesén, megállni a pékségnél, és enni egy jó mákos pitét vagy valamit.

– Meddig maradtok ma?

– Majd megkérdezem a Kecsit, ő mindent tud. De szerintem egy fél órán belül indulunk vissza Pécsre, hosszú volt a hétvégi körünk: azért a Pécs-Debrecen, Debrecen-Veszprém, Veszprém-Pécs kanyart járjuk ezen a hétvégén, ami elég nagy távolság. Jövő héten egy koncertünk van csak szerencsére.

– Lassan jön a vizsgaidőszak, gondolom, sokat vizsgáztatsz. Kiesés lesz-e ez a zenekarnak?

-Vizsgáztatni vizsgáztatok, de nem szokott az lenni. Szerencsére nagyjából sikerült úgy rendeznem az életemet, hogy a zenekari img_1571_acr_reselfoglaltság, a koncertek a hét második felére esnek, az egyetemi dolgaimat meg letudom a hét más napjain.

– Jelenleg minek a javára dől a mérleg? Inkább a zenekar, vagy inkább az egyetem?

– Mindig az lesz az önazonosságod, amit te hozol létre. Következésképp az van, hogy a zenekar az, ami az alapvető identitásomat vagy a saját történetemet meghatározza. Az egyetem meg egy izgalmas, napi szellemi kihívás. Emiatt aztán nem tudom egyiket sem munkának értelmezni.

– Ez a legjobb, amikor a hobbid a munkád is egyben.

– Így van. Ezért én nem dolgozom tulajdonképpen. Nem dolgozom, csak csinálom.

– Mik a tervek a jövőre nézve? Új lemez mikorra várható?

– Az még messze van, túl közeli a most megjelent. Jelenleg azzal foglalkozunk. Alapvetően az van, hogy a zenekar viszonylag hosszúra nyújtotta a Városember turnét; tavasszal majdnem 30 állomáson játszottunk, és ősszel is folytatjuk még.

– A fesztiválszezont várjátok már?

– A fesztiválszezon mindig izgalmas, ott leszünk a legtöbb fesztiválon.

– EFOTT-on lesztek? Tavaly ott voltam a koncerteteken.

– Tényleg? De jó! Persze, hogy leszünk! Idén Szolnokon lesz, érdekes…nem is tudom, volt-e már valaha Szolnokon.

– Csak kár, hogy ütközik az utcazene-fesztivállal itt Veszprémben. Én tavaly voltam először EFOTT-on, és annyira jó volt, hogy azt hiszem, megint ezt választom.

– Igen, sajnos egy időpontban vannak. Hát, szerintem az EFOTT jó választás. Akkor ott találkozunk! Na, csók!

– Köszönöm szépen az interjút!