Közvetlen légkörben jó tanítani

Földesi Csaba kémia-környezettan tanári szakosként végzett egyetemünkön, öt éve tanít az Ipari Szakközépiskolában. Januárban a hónap tanárává választották. Közvetlensége, szakmai tudása, és elismertsége példaértékű képet állít az elkövetkező tanári generáció számára. Pályájának kezdeteiről, kihívásokról, és tanítási módszereiről mesélt lapunknak.

Portre_01

Milyen szálak fűznek Veszprémhez?

Ajkán születtem és éltem gyermekkoromban. Középiskolásként kerültem Veszprémbe, az Ipari Szakközépiskolában érettségiztem. Az egyetemet szintén itt kezdtem és fejeztem be 2009-ben környezetkutató, valamint kémia-környezettan tanári szakon. Azért választottam a környezettudományt, mert mindig érdekelt a kémia, a környezetvédelem, a környezeti tárgyak, a biológia. Amikor kezdtem, az egyetem neve még Veszprémi Egyetem volt, ezért azt szoktam mondani, hogy tulajdonképpen két egyetem öt karára jártam.

 

2009 óta vagy már a tanári pályán, hogyan kezdődött pályafutásod? Milyenek voltak a kezdeti idők és milyen most?

Mindenképpen más volt eleinte, mint most. Kezdetben csak néhány évvel voltam idősebb a végzős osztályoknál, ezért ekkor még másképp viszonyultak hozzám a diákok. Bátrabban feszegették a határokat, úgyhogy eleinte ezt kellett határozottan kordában tartani. Most már azok végzősök, akik elsősök voltak, mikor odakerültem. Megszoktak, elfogadtak, hogy én ott az egyik tanár vagyok. Így is viszonyulnak hozzám. Könnyebben, rutinosabban állok már hozzá ezekhez a dolgokhoz.

 

Januárban a hónap tanára lettél. Hogyan értesültél erről és milyen érzés ilyen elismerést kapni?

Sítáborban voltam éppen azon a héten, amikor a szavazás eredménye megszületett. Mikor hazaérkeztem, az interneten szinte rögtön ezzel szembesültem. Mindenképpen jó érzés volt, hiszen a diákok, a szülők szavazatai alapján kaptam ezt az elismerést. Nagyon jól esett, és motiváló számomra ez a fajta megbecsülés.

 

Mi inspirálja és jellemzi tanítási módszereidet, óráidat?

Több módszer van, amire diákként emlékszem vissza, illetve vannak olyanok is, amiket tanárként látok a kollégáknál. Ezekből próbáltam kialakítani a saját tanítási módszereimet, amikről többen is mondták, hogy sajátosak. Tudniillik a mi szakunkon leginkább nők tanítanak, és ők mondták, hogy mások a fegyelmezési módszereim, máshogy reagálok egyes szituációkra, mint ahogy ők tennék. De szerintem ez természetes is. Mindig kihangsúlyozom, mi az, ami fontos, amit biztosan visszakérdezek és ezt szigorúan meg is követelem. Képes vagyok kompromisszumokat kötni, de a következetességre mindenképpen törekszem. Attól, hogy tanári pályára kerülünk, még nem kell a saját személyiségünkkel szembe menni. Rugalmasan állok a dolgokhoz és ez jellemző az óráimra is. Tudom lazán kezelni a dolgokat, nem vagyok elrontója annak, ha órán elhangzik egy poén. Ez is a közvetlenebb légkör kialakulását segíti. De ha például egy bonyolultabb feladattal kell foglalkozni, akkor az van, és semmi más. Mindennek megvan a maga ideje. A diákok is bizalommal fordulhatnak hozzám, bármiben segítek nekik, ha tudok.

 

Milyen célokat szeretnél még elérni az életben?

Most kaptam először egy saját osztályt, velük a következő öt évben szeretnék sikereket elérni minden területen, de főleg az érettségi, technikusi vizsgákban. Hobbim a sport, a kézilabda, a kézilabda játékvezetés, ebben is majd előre szeretnék lépni. Most ezek a legközelebbi célok, a többit meg majd úgyis az élet hozza.

Klózer Kitti
Fotó: Domján Attila