Lehet-e sikeres egy folytatás? – Valami Amerika

A Valami Amerika kis hazánkban más mércével mérődik és nézetik, mint hollywoodi társai. Valahogy az ember úgy megy be a moziba, hogy mégiscsak a miénk, éppen ez ad neki egy egyedi várakozást és „ízt”.

20180215_225111

Nem mondhatom el magamról, hogy rajongó lennék, de talán 16 évvel ezelőtt kezdődött el a magyarfilm-ellenességem leküzdése, ami egybeesik az első rész moziba kerülésének időpontjával. Tagadhatatlanul vicces és édeskés filmek születtek e nem rövid idő alatt, ami a színészgárda egyéni pályafutásainak tükrében, s a film komplettségét tekintve lenyűgöző. S mi mondható el a legújabbról, azaz a harmadik részről? A tavalyi, kb. 35 napos forgatás eredménye nem a legjobb, nem a leghumorosabb és nem a legjobb sztorijú az arany hármas közül, valahogy mégis élvezhető, a mélypontjai ellenére is, ugyanis jócskán akadnak ilyenek.

Hol is kezdődik a korábbi részek folytatólagos története? Bala és Ton(y) bandáinak összeütközésével, miközben a szerelmi bánatban szenvedő lányzó hová is máshová, mint Amerikába készül zenét tanulni ahelyett, hogy a Hujber Feri által alakított, sokszor emlegetve „meghalni akaró” Várnai fivérrel házasságra lépne. A kezdőjelenet kétséget kizáróan jelzi, hogy ez a rész mozgalmasabbá, akciódúsabbá lett. Több új szereplő és karakter feltűnik, hogy most már a magyar színészgárda tényleg széles skálán legyen jelen a vásznon, rögtön az első etapban Ganxta Döglégy Zoli jelenik meg a maga összetéveszthetetlenül viselt fejkendőjével, fegyverrel a kezében.

Beindulni annál a rendőrörsi folyosós jelenetnél indul be a történet, ahol a Pokorny Lia által játszott ügyvédnő a férfimosdóból érkezve Oroszlán Szonja és a minden tekintetben „terhes” Ónodi Eszter társaságába csöppen. Átlagosnak mondható ajtótévesztés ez, hiszen kivel ne fordult volna elő ilyen, kedves hölgytársaim? Mármint hogy véletlenül, vagy az én esetemben készakarva a férfimosdót használja, hiszen az gyorsabb tud lenni. Nekem egyik legemlékezetesebb ez irányú tévesztésem egy Philadelphia környéki benzinkútnál esett meg, ami azért is mosolyogtató számomra, mert a Timit formáló színésznőnk éppen e városba helyezte át székhelyét, reméljük­ – és saját elmondása szerint – nem végérvényesen.

Stohl András és Nagy Ervin jelenléte a legsokkolóbb. Mondani szokás, hogy egy színész pénzért vagy kihívásból vállal el egy, úgy is nevezhetném, hogy karakterromboló szerepet. Nagy Ervin macsó figurái után a börtön „agyagkészítőjét” alakítva – gondolom én, az utóbbira gondolt a szerep elvállalásakor. Legalábbis remélem, ugyanis ilyen alakítást rossz színészi játékkal még fájdalmasabb lett volna nézni. Így sem volt kutya, de legalább néhol szórakoztató. Számomra a túlzásba vitt homoszexuális utalások túlnyomórészt nem voltak élvezhetők, ezek közül be is égett néhány kép, úgymint a sokféle alkatú meztelen férfitestek csatája a zuhanyzóban. Stohl András a belépőjében (cellában vécén ülve) fennhangon mutatkozik be új cellatársainak, a Várnai testvéreknek. Végig az az érzésem volt, hogy milyen önironikus ez az egész. Sőt, e színész és karakter miatt kezdtem el az egész film műfaján elmélkedni, hogy vígjáték-e vagy paródia. Nem új meglátás ez, hiszen már az újrajátszott darab is erre kezd hajazni.

20180216_100727Herendi Gábor vallomása szerint az újdonsült apukát alakító Pindroch Csabával vall szívrokonságot, de úgy hiszem, a nézők többsége az ő karakterét érzi legközelebbinek magához. Én is. Szabó Győző karaktere Timi megfelelő párjaként jelenik meg a filmben, s nem csak abban a tekintetben, hogy a korábbiakban Szonja, a mostaniban Győző meztelenkedik többet, sokkal inkább az utolsó helyszínen megesett párbeszédükre gondolok.

A zene a legsúlyosabb pont, ugyanis mindkét megelőző részben fontos szerepet játszott, elválaszthatatlan volt a történetmeséléstől, ez tette gördülékennyé és könnyen befogadhatóvá a filmeket. A rendező tagadhatatlanul e téren is a mai fiatalokat igyekezett megcélozni, moziba csábítani, hiszen a főcímdalt Pásztor Anna, Majka és Curtis triója énekli, a vége főcímet pedig a Halott Pénz zenéje festi alá. Sikeresnek sikeresek lesznek, az biztos, de hogy mennyire lesznek sok év múltán is hallgatható, jó slágerek? Hát… döntsétek el ti, és az idő.

Érzelmi csúcspontnak, bár még csak kihívója sincs, a szülőszobás jelenet tekinthető. Az egész filmben egyedül itt hangzik el angol nyelvű dalszöveg, ez azonban nem szándékos, az énekest még a rendező sem tudta meggyőzni, hogy magyarul énekelje fel, hisz Jamie Winchester – meggyőződése szerint – angolul, az anyanyelvén tudja csak átadni a dalait. Megértem, s ezáltal elfogadom.

A legértékelhetőbbek számomra „a videó a videóban” jelenetek, Timi karaktere minden eddiginél kidolgozottabb, aki most a korhűség miatt vloggerként mutatkozik be, és többször előfordul, hogy az ő tevékenysége miatt egy-egy jelenetet kétszer, nem egymást követően, ám két szemszögből is láttatni engednek, ezáltal fedik fel a filmbéli titkokat, kínálnak megoldásokat. Ezenfelül a történet keretbe foglalt, a bajkeverő Alex – várhatóan – folyamatosan jelen van. De még hogy!

Zárásul pedig életem első közönségtalálkozós élményét hagytam. Naivan már ott kezdődtek a kérdéseim, hogy vajon a film előtt már ott lesznek a „sztárok”? Nem voltak, ennek így is van értelme, hiszen véleményt a filmről csak annak megnézése után lehet alkotni és a felmerülő kérdéseket feltenni az illetékeseknek. A rendezővel és három színésszel sikerült találkoznom, érdekes információkhoz jutottam a film készítésével kapcsolatosan. Összességében nézhető és vicces filmnek tartom, megannyi hibáját pedig tegyük félre és élvezzük a filmet!

Fotók: Alka Tímea