Lily Allen, Borzék és Chill out

Sziget, első nap. Estefelé érkeztem, az MR2 színpadnál éppen a 30Y játszotta utolsó két számát. Amikor a koliban átugrottam a barátnőmhöz, és mindig ez a zene szólt – kicsit Kispálos a beütése, de van benne valami egyedi is – mindig azt kérdeztem, mi ez? 30Y volt a válasz. Megint tetszett, amit hallottam, lassan csak megjegyzem már.

A következő fellépő ezen a színpadon egy serdülőkori nagy kedvenc, a Kispál és a Borz volt, de csak fél órával később, így volt még némi időm. Ezt császkálással töltöttem a barátaimmal. Ismét sünvadászatra indultunk, de azt a választ kaptuk, hogy még mindig nem jöttek meg a várva-várt „ereklyék”, majd csak holnap reggel… Átbandukoltunk az A38 színpadhoz, ahol már javában tartott a Mala Vita koncert. A holland bandáról csak az ajánló első sorát olvastam el – „erőteljes balkáni dallamok, robbanékony latin-amerikai ritmusok és szókimondó… „- ennyi elég is volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Tetszett amit hallottam. Nagy bulit csináltak, a tömeg őrjöngött. A reggae, a polka és a punk keveredett ska elemekkel, nagyon élveztem, és ha az ismerősöm is nagyobb érdeklődést mutatott volna arra, hogy bemenjünk tombolni a tömegbe, akkor valószínűleg ott is ragadunk, de ennek hiányában továbbmentünk. Ezt végül csöppet sem bántam, mert a nagyszínpadon mindeközben Lily Allen varázsolta el a közönséget. Kedves teremtés, kellemes hang, de két szám elég is volt. Megállapítottuk, annak ellenére, hogy idén Európa összes meghatározó fesztiválján ott volt, itt nem igazán tudott bánni a tömeggel.

Ezek után, némi „késéssel”, meg is érkeztünk a Kispálra. Az MR2 színpadtermészetesen fullon volt . Elhangzottak a nagy slágerek, mint a Szőkített nő, Csillag vagy Fecske és – ahogy az előző napi 3számos koncerten is – a Ha az életben, de most sem jött össze hibátlanra, a legjobb szövegrész kimaradt (Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy…kezdetű mondat).

Az utolsó koncert után mászkáltunk még. Rábukkantunk a Cöxpon Ambient Sátorkertre. Belépés csak cipő nélkül. Jó, hát akkor nézzük meg, mi lehet odabent! Ez a Béke szigete a Fesztiválon. Ahogy beléptünk, rögtön ezt állapíthattuk meg. Körülötte mindenfelé nyüzsgés, ordító zene, tomboló részeg emberek, de itt párnák, chill out, az előző órák, napok fáradalmait pihenő emberek. Eleinte idegesített a túl hangosnak vélt, és erősen elektronikus zene. Valami különleges mégis csak volt benne, mert két perc alatt megszoktam, pedig a d&b és elektrohoz nemhogy hozzászokni nem tudok, inkább „menekülök” onnan. Jó választás volt levezetésnek a Cöxpon. Hajnali négykor, mikor már a falra kivetített összes képet, alakzatot végigtanulmányoztuk, és a dj váltás is megtörtént, innen indultunk hazafelé.