„Mi nem halat és vadat adunk, hanem megtanítunk halászni és vadászni”

Mélyen tisztelt szépen csengő hangú Második Menedzser Ős Főpohár, tisztelt főpohárnok úr, tisztelt ex-főpohárnok urak, bölcs ceremóniamester urak, pompázatos szakest. Kezdhetném így is a mondanivalómat, és tudom, hogy már most megitatták volna velem a büntető italt, aminek még a színe se volt jó. Ahogy hallottam azoktól, akik megkóstolták, a hagymadarabok, amikre ráharaptak ivás közben, egész jól illettek az ízvilágához, azonos szájszagot kölcsönözve a büntetetteknek. De itt most nem ezen van a hangsúly. Nekem ez volt az első műszaki menedzser szakestem, de egy életre beleszerettem.

Minden alkalommal, mikor ránézek a polcon pihenő poharamra, melyen a „Műszaki MenedSZer Szakest 2009″ (természetesen nem így, de a lényeg kiemelése megkövetelte) felirat olvasható (ettől még jobban a szívemhez nőtt), mindig eszembe jut valami momentum arról az estéről. Szabó Lajos tanár úr léghajós menedzseres-közgazdászos tanmeséje (ha valaki kíváncsi rá, kérje meg, hogy mesélje el, én nem vagyok jó mesemondó), Kovács Zoltán tanár úr arckifejezése, mikor beleivott a büntető italba, hogy minősítse, az elsősök eskütétele, a hangulat, a hajnalig tartó tánc.

A műszaki menedzserek óriási, és a cipelőktől tudom, hogy nehéz emlékkapuja külön helyet kapott az emlékek között, hiszen hallhattuk, hogy is találták ki a nevét. Bizonyára sokan elmosolyodnak, ha annyit említek „A Zoli”, vagy „A Vas”. Igen, ezek is a lehetőségek között voltak. Hiszen a Szervezés és Vezetés Tanszéken két Zoli is van, akihez fohászkodni lehet a diploma megszerzéséig.

A ceremónia végeztével mindenki nekiállt elfogyasztani a vacsorát, csak a kések és villák csengését, itt-ott egy-egy kacagást lehetett hallani a teremben. A hangulatról Kovács József gondoskodott, akinek azért néha az oktatók is besegítettek az éneklésbe. A tánc a vacsora után egyből elkezdődött – én nem is tudom néhányan hogy bírták – a parkett gyorsan megtelt és kezdetét vette a hajnalig tartó mulatozás, melyet a Műszaki Menedzser Plakett átadása – melyet Biczó Gerda kapott –  illetve a bálkirálynő választás – amit Valastyán Fanni nyert – akasztott meg öt-öt percre. Jó bálozáshoz illően vonatoztunk is éjfél körül, a kígyózó tömeg annak ellenére, hogy éjfél volt még mindig hosszan tekergett, alig tudtunk lépést tartani a masinisztával, vagy inkább masinisztina? 🙂

Én mindent összevetve nagyon jól éreztem magam. Ja, és hogy ki ne felejtsem az est legfontosabb kérdését: „ Hogyan lehet kineveztetni magunkat főpohárnoknak?-by FT. Aki tudja a választ az kérem írja meg nekünk, és mi továbbítjuk az üzenetet a kérdező felé. Előre is köszönjük.