Miért a vidéki egyetem?

Annak érdekében, hogy a középiskolásokat segítse a közelgő továbbtanulási döntés meghozatalában 2018 decemberében és 2019 januárjában nyílt napokat tartott a Pannon Egyetem. Továbbá az Educatio kiállításon is megtalálhatóak voltak az egyes karok képviselői, amelyet minden évben Budapesten rendeznek meg.

fotó_GombásKornél (2)

Minden kampusz minden kara valamilyen formában képviseltette magát ezeken a rendezvényeken, ahol az érdeklődő diákok és szüleik előadásokat hallgathattak meg a felvételi eljárásról, a képzésekről és általánosságban az egyetemi létről. Az oktatókból és hallgatókból álló csapat igyekezett minden kérdést megválaszolni és idevonzani a jövő hallgatóit.

Úgy gondolom, hogy az élet apró pici döntések sorozata. Hogyha a továbbtanulást nézzük, akkor az egész már az általános iskolában elkezdődik. Melynek végén mindenki eldöntheti, hogy szakmát szerez vagy továbbtanul gimnáziumban és később egyetemre megy.  Azt tapasztalom, hogy sok diák még az érettségi évében sem tudja, a nagy kérdésre a választ: Mi leszel, ha nagy leszel? Persze lehet szűkíteni a kört érdeklődés alapján, hisz van, aki humán, van, aki inkább reál beállítottságú. Segítségünkre lehetnek a Felvi oldalán megtalálható személyiségtesztek, továbbá szülők, barátok, tanárok. Viszont talán a legmélyebb benyomást egy nyílt nap, ezen belül is egy nyílt óra látogatása teheti. Ugyanis ez alkalommal belekóstolhat az illető abba, hogy mit is tanulnak az egyetemisták az adott szakon. Már nagyon sok anyag elérhető online, lehet tanterveket nézegetni, felsőbb évesek tapasztalatait kérdezni. Mert valljuk be, lehet, hogy kiválasztunk egy jól csengő szakot, de igazából azt sem tudjuk, hogy mihez tudunk kezdeni a diplomával.

Miután megszületik a döntés, hogy mi az, amit egy életen át szeretnénk csinálni (jó esetben, hisz tudjuk, a jó pap is holtig tanul), egy következő döntés meghozatalára kerül sor, mégpedig a kérdés az, hogy hol, melyik városban szeretnénk tanulni. Sok fiatal vágyik nagyvárosokba, főleg Budapestre, vonzza őket a pezsgő élet és úgy gondolják, hogy ott több lehetőség vár rájuk. Személy szerint én nem tudnék egy olyan városban élni, ahol minimum egy órával előbb el kell indulnom, hogy oda érjek valahova és ahol az emberek fel sem néznek a telefonjukból, úgy mennek át a zebrákon, mint egy csorda, akik épp készülnek eltaposni a szembe jövőket. Minden felvételizőben fontos lenne tudatosítani azt, hogy attól, hogy egy egyetem vidéken van, nem nyújt rosszabb képzést, sőt. Nyilván nem jöhet mindenki a Pannon Egyetemre, mert ha így lenne, valószínűleg el is veszítené azt a báját, amiért szeretjük. Veszprém számomra egy olyan város, ahol van élet, el lehet menni szórakozni, kirándulni, vacsorázni, inni egyet, egyszóval bármit. Mindemellett pedig nem érzem azt, hogy megfulladok a tömegtől, vannak a városnak kifejezetten eldugott, erdei részei, ahol úgy lehet sétálni, mintha az ember nem is egy megyeszékhelyen lenne. Az egyetemről szólva, aki szeretne számítani, egy közösség része lenni, valami maradandót alkotni, annak itt a helye. Nem csak a levegőbe beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy rengeteg előnye van annak, hogy nem 1000-en hallgatunk egy gyakorlatot, hanem kiscsoportos órák keretében, mindenki hozzá tud tenni az anyaghoz és lehetőség van kérdezni. A legtöbb tanár ismeri a hallgatóit, akár még név szerint is és bármikor bizalommal fordulhatunk hozzájuk. Itt nem az a cél, hogy ne teljesítsük a félévet és az évfolyam fele kihulljon idő előtt. Mindenkinek nagyobb lehetősége van ösztöndíjprogramokban részt venni, külföldre utazni, kutatásokból tanulni. Egy vidéki egyetemen végzett hallgató is kaphat jól menő munkahelyet.

Végül mindamellett, hogy oktatási szempontból élen járunk, ezt a különböző rangsorok is mutatják. Van egy tényező, amiről nem szabad elfeledkezni, és ez a diákélet. A kollégiumokban olyan összetartó közösségek alakulnak ki, amelyekkel a hallgatók a nehéz időszakokon is átsegítik egymást. A szakestek, a különböző szakok hallgatóit próbálják összerázni. Nem utolsó sorban pedig vannak az össznépi rendezvények, mint a gólyabál, a Veszprémi Egyetemi Napok, a Kolihét és még sorolhatnám. Egy szó, mint száz: soha nem unatkozunk, és ami a legfontosabb, soha nem vagyunk egyedül. Mert itt mindig van valaki, akihez fordulhatunk, ha segítség kell, mert nem megy egy tárgy, jegyzet kellene, vagy épp csak buliznánk egyet.

Ha egyetem, akkor Pannon!