Na, mi a helyzet?

Mi lenne? Megyünk. Lassan kiküszöbölve az oldal hibáit, amit barátaink, ismerőseink vagy ismeretleneink segítenek felfedezni. Együttes erővel dolgozunk most már másfél hónapja azon, hogy az egyetemistáknak és tanáraiknak mindenük meglegyen – mármint hírek terén:-).p1160098

De nemcsak az oldal másfél hónapos, hanem én is, mint online-főszerkesztő. Nehéz feladat erről írni, mert csinálni kell, és bevallom néha én is segítségre szorulok. Nem értek a számítástechnikához, nem tudom, miért nem úgy működik az oldal olykor, ahogy én szeretném, és azt sem értem, hogy a cikkírók vagy fotósok néha napján, miért nem adják le időben a cikkeket és képeket. De azt tudom, hogy szeretik ezt csinálni, aprópénzért dolgoznak nagyon sokat. Utánajárnak, megkérdezik, lefotózzák, megírják, photoshopolják és feltöltik az oldalra. Ezeket a késztermékeket látom én is, ahogy te is, kedves Olvasó. Ezeken végzem el az utolsó ecsetvonásokat, rendelem hozzájuk a képeket, és formázom meg őket. Ez a főszerkesztő oldalam.

Hogy milyen van még? Természeten újságíró, hiszen nem lesz valakiből egyik pillanatról a másikra szerkesztő. Másfél éve óriási tervekkel, kevés önbizalommal, ámde annál nagyobb bátorsággal álltam az Egyetemünk küszöbén. Megmondtam nekik, hogy én újságíró szeretnék lenni, ők meg megmutatták, hogyan kell, vagyis inkább tereltek az úton. És még most is terelnek.

A sok új és a sok régi ember között az ember mindig lel magának egy helyet, ahol jól érezheti magát, és észre sem veszi, mégis egy baráti körben dolgozik, fejlődik és kap lehetőségeket. Ez az én helyem most, ez a kettős funkció. Ide érkeztem meg másfél hónapja, és innen is továbblépek majd, de most még bevackolom magam erre az időre.