Nehéz döntés volt

Kinevezése alkalmából dr. Horváth Gézával, az MFTK új dékánjával beszélgettem.


Mi motiválta Önt abban, hogy megpályázza a dékáni tisztséget, voltak-e korábban erre
mftk_dekan_031vonatkozó elképzelései?

Nem voltak. Az talán ismert, hogy mielőtt a dékáni tisztséget megpályáztam, rektori megbízottként dolgoztam a karon. Tehát a kinevezésem előtt már egy évig vezettem a kart. Nem árulok zsákbamacskát: én erre nem vágytam, tanárként az adminisztrációs munka tőlem nagy mértékben idegen. De volt egy helyzet, amiben úgy láttam, hogy a kollégáim, a szakunk, sőt, az egész kar érdekében ezt a meg kell lépnem. Nehéz döntés volt, sok probléma fakadt belőle, személyes életemben is. Budapesten élek, családom van, továbbá működő kutatói pályám, folyamatosan publikálok, konferenciákra járok, tehát ezen a téren sok akadály gördült elém.


Ezek szerint a tisztség befolyásolja oktatói-kutatói tevékenységét. Milyen mértékben?

Küzdök az árral. Nagyon kihat rá, hiszen például a nyaraim már nem azzal telnek, hogy tanulmányokat írok, meg elbújok a könyvtárba, hanem még július végén is a felvételi ügyeket intézzük, pontszámokat, miegymást. Sok adminisztratív teendő van, amit szívesen megtakarítanék. De ahhoz, hogy egy egész kart átlássak és minden területén értsem, mi miért történik, ahhoz sok-sok energiát kell a vezetői munkába fektetni.


Mik lesznek az első lépések? Például a tavaszi félév végén az MFTK-s hallgatók által kitöltött kérdőív az Ön ötlete volt?

Így van, ez már része az első lépéseknek, meg is van már az eredmény – ezt hamarosan, talán már egy héten belül ki fogjuk küldeni a hallgatóknak. A kérdőíveket egyik szociológus hallgatónk (a társadalmi tanulmányok szakról) dolgozta fel, aki ért a diagramok készítéséhez. Sok érdekes dolog derült ki belőlük, és az az igazság, hogy az összkép jobb, mint amire számítottam. Ugyanakkor kaptunk olyan kritikákat, amelyeket valóban hasznosaknak találok, és amelyek segíthetnek a munkában. A kérdőívek értékelésével együtt azt is meg fogjuk küldeni mindenkinek, mi az a négy-öt pont, amiben vállaljuk, hogy az év végére javulást fogunk elérni.


Melyek a hosszabb távú elképzelései?

Szeretném megtartani, fejleszteni és abszolút versenyképessé tenni a kart. Bizonyos karokkal szemben már most is azok vagyunk, de a verseny kiélezett. A nagy budapesti meg egyéb egyetemekkel, vagy például Szegeddel vagy Debrecennel még nem tudunk versenybe szállni. Mint a dékáni pályázatomban is megfogalmaztam, szeretném, ha az MFTK az országban az első hat bölcsészettudományi kar között szerepelne. Ehhez az oktatói és hallgatói kiválóságot magasabb szintre kell emelni. A másik, ami nagyon fontos, hogy megerősítsük a kart egy doktori iskolával. Már van egy, de ennek a működési engedélye hamarosan lejár, ezért szeretnénk akkreditálni egy újat. Azt is vállaltam, hogy mindegyik tudományterületen professzorok tanítsanak nálunk, mert nagyon fontosnak látom, hogy piramisszerűen épüljön fel az oktatói kollektíva. A professzoroktól induljunk lefelé, ne pedig néhány tanársegédből, egyetemi adjunktusból és sok docensből álljon össze egy tanszék.


Miért MFTK az MFTK?

Ahol nagyobb hagyományokkal és szélesebb választékkal rendelkezik a bölcsészet- és társadalomtudomány, mint például az ELTÉ-n, ott vmftk_dekan_02an külön társadalomtudományi kar is. Nálunk ez történetileg nem így alakult ki, itt egy tanárképző kar működött, elsősorban nyelvszakokkal, valamint Európa-tanulmányokkal, később nemzetközi tanulmányokkal, és ez nőtte ki magát a bolognai rendszerben a jelenlegi bölcsészet- és társadalomtudományi szakokká. De ma egy bölcsésztudományi karon, ha megnézem például a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, vagy a Pécsi Tudományegyetemet, ugyanazon a karon vannak bölcsészet- és társadalomtudományi szakok. Nálunk a neve más, de a problémát nem ebben látom, hanem abban, hogy a bölcsészettudományi karhoz szükségünk van olyan szakokra, mint a filozófia és a történelem. Ha ezeket indítani tudjuk, akkor máris újra bölcsészettudományi vagy humán tudományi kar lehetünk. A változtatást ezen a téren nem kerülhetjük el. Látom a készülődéseket a felsőoktatási törvény körül, és például a történelem szak nekünk létkérdés lehet, mert a tanárképzésben a választható szakok száma viszonylag kevés. Van angol, van magyar és van német szakunk. Azután van még környezettanár, ember- és társadalomismeret-tanár, informatikatanár, nyelv- és beszédfejlesztő tanár szakunk, ami februártól fog indulni, továbbá reményeink szerint indítani fogjuk a drámapedagógiát, de a törvény szerint ezek harmadik szaknak fognak számítani, ezért kell szélesíteni a választékot a főszakok területén.


Milyen a kapcsolata a hallgatókkal?

Nem is tudom, mondja meg maga! Igazából ezt a hallgató tudja eldönteni, hogy milyen a kapcsolata az oktatóval. Én úgy látom, hogy jól együtt tudok dolgozni a hallgatóimmal. Talán vannak, akik szigorúnak vagy rigorózusnak ítélnek, de én szeretem a teljesítményorientált diákokat. Érdekelt vagyok abban, hogy megszólítsam a hallgatókat, és valahogy betereljem őket a tudományos munkába. Hozzám általában szakdolgozatra az jelentkezik, aki tudja, mit vállal: komoly szakmai munkát várok el tőle. Vannak tehát elvárásaim, de remélem, hogy ez nem megy a partneri viszony rovására.


Szabadidejét mivel tölti? Feltéve, hogy maradt még.

Valójában úgy érzem, nincsen szabadidőm. Azt az időt, amit a munkából ki tudok szakítani, egyrészről két gyermekemmel és a családommal töltöm, másrészről a magyar vizslámmal. Szeretünk nagyokat kirándulni. Továbbá ott van a kertünk, ahol szívesen munkálkodom, ez mindig kikapcsolódást nyújt számomra. De sose neveztem mindezt szabadidőnek, hanem inkább olyan vállalt kötelességnek, amiben nagy kedvemet lelem.

Köszönöm a beszélgetést.