Prima díjas rektorunk – Interjú dr. Gelencsér Andrással

November 18-án adták át a megyei Prima Díjakat. Dr. Gelencsér András, a Pannon Egyetem rektora „Magyar Tudomány” kategóriában vette át az elismerést. Rektorunk az MTA-PE Levegőkémiai Kutatócsoport vezetője. Szakterületéről, a levegőkémiáról beszélgettem vele, külföldi együttműködésről, ismeretterjesztő könyvéről, illetve jövőbeli terveiről kérdeztem.

DSC_8224 V kk

A levegőkémia a szakterülete, ezen belül a légköri aeroszol-részecskék kutatása. Hogyan kezdte el végezni kutatásait ezen a területen?

Több mint húsz éve kezdtem azzal a témával foglalkozni, amely lényegében szakmai pályafutásom meghatározó eleme, ez a levegőkémia. Ez egyébként sem egy régi tudományterület, szemben a hagyományos diszciplínákkal ez mindössze ötven éves múltra tekint vissza, tehát az 1960-as években indult. A kezdetét a nukleáris robbantások, az atomrobbantások és azoknak a környezeti hatásai jelentették. Aztán ebből nőtte ki magát a levegőkémia, amelynek számos feladata volt az elmúlt fél évszázadban. A ’90-es évektől pedig az éghajlatváltozás lett az egyik meghatározó terület. Innentől kezdődik az én történetem. A ’90-es évek közepén kapcsolódtam be ezekbe a kutatásokba. A Mészáros Ernő által alapított kutatócsoportba kerültem. Akkor kezdtem foglalkozni ezeknek a részfeladataival, és azon belül is azokkal a részecskékkel, amelyek a levegőszennyezésből származnak.

Miért foglalkozik ezzel és tartja érdekesnek ezt a területet a kémián belül?

Ez egy lehetőség volt. Egy induló kutatócsoporthoz csatlakozhattam, ennek az „elődje” Budapesten működött. Mészáros akadémikus úr ezt Veszprémbe hozta és itt újraszervezte. Olyan volt, mint egy álláslehetőség: nem én választottam, hanem tulajdonképpen adódott ez a lehetőség, amire jelentkeztem és ahol elkezdtem dolgozni.

Több eredmény fűződik a nevéhez: bizonyítás, felismerés, többször nyert el közvetlenül EU-pályázatot. Nemzetközi elismertséget ért el és együttműködik neves külföldi kutatóintézetekkel. Hogyan zajlik ez az együttműködés?

Különösen büszke vagyok, hogy ezeket az eredményeket Veszprémből értem el, nem töltöttem el tartósan hosszabb időt külföldön. Természetesen a meghívásoknak eleget tettem, de engem úgy „fedeztek fel” ezek a neves külföldi, elsősorban német, illetve amerikai partnerek, hogy innen publikáltam, konferenciákon vettem részt, és ezeken keresztül kaptam a lehetőségeket az együttműködésre.
Maga az együttműködés úgy zajlik, hogy a szakmai feladatot definiáljuk, és megtaláljuk azt a területet, amely mindkét fél számára előnyös. Ilyenkor mondjuk pályázatot adunk be, és azokon a pályázatokon keresztül valósítjuk meg a szakmai együttműködést. Olyan is volt, ahol mi formálisan nem voltunk partnerek, de az ottani intézmény finanszírozásában felkértek minket a részvételre. Például a német Max Planck Intézet bevont olyan projektbe, amelyben nem volt benne az egyetem, még Magyarország sem, engem azonban megkért, hogy vegyek részt ebben a szakmai programban, és ők fizették ennek költségeit.

Munkája kiadványaiban is tükröződik. 2015-ben jelent meg ismeretterjesztő könyve, a Füstbe ment bolygó. Beszélne erről a könyvről?

Az ismeretterjesztést mindig is fontosnak tartottam. Én azt vallom, hogy a tudomány nem maradhat a szűk szakma határai között, hanem át kell adni minél szélesebb társadalmi rétegeknek. Ennek az eszköze az ismeretterjesztő könyv. Nem könnyű műfaj, sokkal nehezebb, mint szakmai tudományos könyvet írni, mert itt a fogalmakat úgy kell tudni elmagyarázni és bemutatni, hogy azt mindenki megértse.
A levegőkémia amúgy sem egy könnyű tudományterület, ezért sokkal nehezebb az üzenetet eljuttatni, mint egy, az emberekhez sokkal közelebb lévőt. Ezek a nagy, szinte felfoghatatlan léptékű folyamatok, amelyeket a légkörön keresztül az ember kivált, nincsenek közvetlen kapcsolatban a hétköznapi életünkkel. Ezért ez a tudományos ismeretterjesztés nagy kihívás. Azt gondoltam, hogy már megérett az idő arra ennyi előzmény után, hogy az ismereteket egy viszonylag tömör könyvben összefoglaljam. Ennek sikerült ezt a meglehetősen borúlátó vagy pesszimista címet adni, hogy Füstbe ment bolygó. A címlap is azt sugallja, hogy nagy baj van a Földdel. Ha valaki nyitott szemmel jár a világban, ha odafigyel a médiának az ilyen tárgyú cikkeire, akkor szinte minden héten találkozik ezzel a témával. Ennek sarkalatos pontjai azok a változások, amelyek az éghajlati rendszerben történnek.

DSC_8246 V kk

Eddigi kutatásait, munkásságát elismerték, hiszen átvehette a megyei Prima Díjat „Magyar Tudomány” kategóriában. Hogyan viszonyul ehhez az elismeréshez?

Egy díjnak az értékét az határozza meg, hogy kik azok, akik megkapják. A korábbi díjazottak olyan elismert tudósok Veszprémből, zömében a Pannon Egyetemhez kapcsolódóan, akikhez megtiszteltetés tartozni. Én más területen is próbálom a példájukat követni. Kutatócsoport-vezetőként – a rektorság ellenére – továbbra is fontosnak tartom azt, hogy a szakmámban maradjak és a tudománnyal továbbra is foglalkozzak. Azt gondolom, hogy sikeresebbnek tartom magam a tudományban, mint a közéleti szerepemben, amelyben sokkal nehezebb sikeresnek lenni. A tudomány sokkal tisztább, az ember csinálja a dolgát, nincs annyira másoknak kiszolgáltatva, mint egy nagy szervezet élén.

Milyen kutatásokat, esetleg kiadványokat tervez a jövőre?

Most ismeretterjesztő könyvet írok, tervezek. Azt gondolom, hogy amit írtam, az még jó pár évig aktuális marad. Bár ezt soha nem lehet teljesen naprakésszé tenni, hiszen a környezet állapota állandóan változik. De az emberi tevékenység mértéke és természete továbbra is ugyanolyan hatással van a környezetre. Ismeretterjesztés terén inkább a modernebb eszközök irányába kell elfordulni, akár olyan internetes felületet létrehozni, ami sokkal több emberhez elér.

A munka során vannak sikerek, de buktatók is, amiket át kell vészelni és kitartóan menni tovább. Mit üzen ezzel kapcsolatban nekünk, egyetemi hallgatóknak, mit tartsunk ekkor szem előtt?

Ezek természetes velejárói a kutatói létnek, ezek az élethez tartoznak. Nem is lenne jó, ha minden sikeres lenne, mert akkor az ember nem tudna örülni a sikereinek. A kudarctűrő képességnek nagyon jót tesz a tudomány. A természet törvényei mindig erősebbek, mint a mi hipotéziseink. Ha valamit nem jól gondolunk, a természet könyörtelenül meg fogja mutatni, hogy az nem működik. De ezek a kudarcok nem arra szolgálnak, hogy elvegyék az ember kedvét, hanem hogy újult erővel próbáljon a problémákra megoldást keresni. A kudarcainkból tanulnunk kell, és meg kell ragadni azt, amely az újabb kudarcoktól megkímél, illetve amely előre visz. Nem szabad megijedni attól, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt előre elterveztük, mert az élet tele van ilyen buktatókkal és kihívásokkal.

Fotók: Domján Attila