„Punk Rock from Queens’ City” – Ismerjétek meg a Mad Man’s Crew zenekart!

Sokak számára talán még ismeretlen a veszprémi zenekar neve, viszont egyre nagyobb ismertségre és kedvelésre tesznek szert. Mit tudhatunk róluk eddig? Alakulásukról, eddigi fellépéseikről, zenéjük műfajáról kérdeztem a csapat tagjait, akiknek nemrég jelent meg első albumuk Riot Without Weapons címmel.

mmc3

Először hárman – Levente, Attila és Tamás – lakótársakként kezdtek el együtt zenélni, majd Balázst a Hallgatók a Művészetért Egyesület kapcsán ismerték meg, végül pedig Jani is csatlakozott hozzájuk, miután felvett nekik egy füredi akusztik koncertet és megtetszett neki a trió zenéje. A zenekart ezen kívül az egyetem is összeköti, hiszen ide jártak különböző szakokra, sőt négyen közülük VEN-en is részt vettek: Attila és Jani diákrektorok, Levente és Tamás pedig kortesek voltak egykor a Veszprémi Egyetemi Napokon. Az öt tag közül hármójukkal volt alkalmam beszélgetni, hiszen ketten, Levente és Tamás külföldön tartózkodnak jelenleg.

Molnár Levente – gitár, ének

Nagy Attila – tangóharmonika, ének

Szikszai Tamás – furulya, trombita, ének

Varga János – basszusgitár

Krajcsi Balázs – dob

Sok helyre eljutottak eddig, Veszprémen kívül többek között például Pécsett, Győrben, Szegeden, Debrecenben, Fehérváron is felléptek klubbulikon, fesztiválon, motoros rendezvényen, nemzetközi szakesten. Emlékezetes koncertként emelték ki a 2016-os Nagy Karácsonyi PunkÜnnepet a Dürer Kertben, ahol a közönség által beszavazott zenekarként játszhattak, és a közönség nemcsak a refréneket énekelte együtt velük.

mmc2

Apránként, de egyre többen ismerik meg a zenekart, még az X-Faktor is megkereste őket többször is, de mindig visszautasították, hiszen egyáltalán nem az ő világuknak mondható a populáris zenét erőltető tehetségkutató műsor. Az első felkérés szerint Justin Timberlake egyik számát kellett volna előadniuk – nyilván nem kértek belőle, másodszorra se, amikor nem erőltettek rájuk semmit. Elképzelve a dolgot elég vicces lenne, ismerve a zenekar stílusát és hozzáállását a zenéhez.

Ha pontosan meg akarnánk határozni a zenekar műfaját, talán kocsmazeneként, kocsmapunkként, punk rockként írhatnánk le, de nem nagyon lehet ilyen egyszerűen behatárolni, hiszen teljesen nem illik bele egyik kategóriába sem. Még két egyforma stílusú számuk sincs: hol francia sanzonos, hol metálos a hangzás, ezt az albumukon is észrevehetjük:

„Nem feltétlenül mondanád meg, hogy ugyanaz a zenekar” – mondta Attila. „Úgy vannak összeolvasztva a számok, hogy egy számon belül is meg lehet találni akár a népzenei, akár a ska, akár a metálos motívumokat.”

Öt különböző világból jöttek, és ezek a stílusok keverednek zenéjükben. „Hozta mindenki magával, amit szeret, és ezeket beleépítjük a számokba.” – tette hozzá Jani, aki 6 éves kora óta Iron Maident hallgat. Magát a zenét is máshogyan látják, így más-más kedvenceik vannak, de megvan a közös metszet, a punk vonal.

mmcSokan rögtön ír, kelta zeneként írják le, viszont ez csak annyiban jellemző rájuk, hogy van egy kelta furulyájuk. Nevetve mesélték, hogy egyszer egy oldalon írták róluk, hogy milyen szép ír folkos dallamok vannak a zenéjükben – erre Tomi pedig akkor ezt mondta: ő nem vette észre, hogy ilyeneket játszik.

A hangszereket tekintve sem egy átlagos zenekarról van szó: a kelta furulya mellett a tangóharmonika is különleges hangzást ad zenéjüknek. Tamás korábbi zenekarában trombitán játszott, de a trombitát ehhez a stílushoz jobban passzoló furulyára cserélte, amin autodidakta módon tanult meg játszani. Jani a zenekar miatt vett saját hangszert, és szintén autodidakta módon tanult meg basszusgitározni. Balázst a dob ragadta magával: „Nagyon régen először gitározni kezdtem, és valamiért bekerültem egyszer egy dob mögé, az megtetszett és ott ragadtam.” Attila először zongorázott, majd beleszeretett nagyapja harmonikájába, amelyet még ’64-ben vettek. Másfél évébe került, mire végül megkapta a féltett hangszert, de most egy másik harmonikával láthatjuk, hiszen a mikrofonozás miatt nem akarta a régi darabot kifúratni.

Egy ilyen jellegű zenekar, amely egyáltalán nem mondható a szokványos populáris zenének, nehezebben állja meg a helyét manapság, de mégis mindig ott lesz az a szűk réteg, akik az övékhez hasonló zenekarokért rajonganak.

„Valamilyen szinten minden zene egy életérzést kap el, akár szélesebb, akár szűkebb perspektívában, de valaki mindig tud benne mazsolázgatni. És amelyik stílusban a legtöbbet találja meg saját magából az ember, azt választja magának.” – mondta Attila.

Aki őket választja, ezeken a programokon láthatja a zenekart a közeljövőben fellépni: a két tag nyáron visszajön, és a visszatérő koncertet az IMU (Íródeák Művészeti Udvar) fesztiválon tervezik, ha beválasztják őket a fellépők közé, illetve az alsóőrsi Zorall Sörolimpián biztosan játszani fognak. De addig is hallgassátok meg új albumukat Youtube-on vagy a népszerűbb zenelejátszó oldalakon, de ha CD-t szeretnétek tőlük, keressétek fel őket a Facebook oldalukon!

Fotók: Domján Attila