Rákdiagnosztikai fejlesztések az I épületben

Különféle területekre, eltérő témákra lelünk szinte minden ajtó mögött az egyetemen. A sokszínű palettáról szeretnék bemutatni egyet, a szintén sokszínű olvasói körnek. Előre jelezni szeretném, a cikk nem szakmai kíváncsiságot igyekszik kielégíteni, hanem kicsit megmutatni, mit is csinálnak az adott labor kutatói.

Kapilláris elektrofórézis
Kapilláris elektrofórézis

A Horváth Csaba Elválasztástudományi Laboratóriumban jártunk, ahol a Transzlációs Glikomika Kutatócsoport egyik tagjával, Járvás Gáborral beszélgettem.

A laboratórium vezetője, Guttman András tanár úr az elválasztástudomány világhírű szakembere, többek között amerikai egyetemek vendég professzora. Veszprémi kötődésű, hiszen ő is itt végzett több mint három évtizeddel ezelőtt. Megjegyzem, a labor névadója maga is megérne egy külön cikket. Horváth Csaba korszakalkotó tudós, aki a HPLC-t, a nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás mérést dolgozta ki. (A kromatográfia többkomponensű anyagi rendszerek, elsősorban elegyek szétválasztására szolgáló művelet.  Használható preparatív munkához és analitikai elemzéshez is.) A kutatólabor 2013-ban nyert támogatást az MTA Lendület III. programban. Akkor rendezték be a csúcstechnológiás felszerelésű labort. Helyileg a Műszaki Informatikai Kar épületének nyolcadik emeletén találjuk őket.

IMG_2317

Kértem beszélgetőpartneremet, konyhanyelven próbálja meg elmagyarázni, mit is csinálnak. Mint kiderült, a vérben keringő ráksejteket kifogják és az azokon található cukormolekulákat vizsgálják.

„Ezek nem olyan cukrok, mint amit a kávéba raksz; összetett cukrok, de a stílus nagyjából ugyanaz, ugyanúgy szénhidrátok. Ezek a sejtek felszínén is megtalálhatók. Mi ezeket vizsgáljuk, ezeket próbáljuk meg leszedni a sejtek felületéről, majd elválasztani őket egymástól, és végül a szerkezetüket meghatározni. A cukorszerkezetben megjelenő anomáliákat próbáljuk valamilyen daganatos elváltozáshoz kötni.” – fejti ki Járvás Gábor. Cél az, hogy később egy vérvételből meg lehessen állapítani az esetleges káros elváltozásokat, ami nagyot lendítene a betegség korai diagnosztizálásában. Megtudtam, hogy nemcsak rákos elváltozásokat, de más betegségeket is lehet diagnosztizálni ezen cukrok, vagy ahogyan a szakmában hívják, glikánok vizsgálatával.

És miért pont a cukormolekulákat? A válasz: rengeteg információt tartalmaznak. Ha egy sejt elektronmikroszkópos felvételét megnézzük, láthatjuk, hogy felületük „bozontos” kinézetű. Ezeken keresztül több folyamat is lejátszódik. Guttman Andrásnak és társainak az a célja, hogy a cukorszerkezeteket megvizsgálva felderítse, hogy történik-e valamilyen elváltozás a glikánokban, ha az illető valamilyen betegségben szenved. A fehérjékről leválasztott cukrokat egymástól kapilláris elektroforézissel választják el. Az elválasztás során elektroferogramokat (egyfajta diagram) kapnak, melyeket összehasonlítanak beteg és egészséges minták esetében.

Rákossejteket tartalmazó minta
Rákos sejteket tartalmazó minta

Ez a fajta elválasztási technika a különböző molekulák eltérő elektromigrációs sebességén alapul. (Ha megengednek/megengedtek egy saját megjegyzést, én ezt mindig úgy képzelem, mintha egy nőt meg egy férfit indítanánk el a plázában azzal a feladattal, hogy vegyenek jegyet a moziban. Mérnénk az időt. Valószínűleg sejtjük ki venne előbb jegyet.)

A csoport maga is „bütyköl”, „legózik”, saját igényeik szerint próbálnak új eszközöket fejleszteni. „Ha hűtőszekrényt szerelnénk, abból is előbb utóbb kapilláris elektroforézis lenne”- mondta Gábor. Hangsúlyozta, hogy őket semmiképp se elefántcsonttoronyba zárt kutatóknak képzeljük el. A jó légkör és a fiatalos hangulat segít abban, hogy megmaradjon a lendület és a kitartás, ami a munkához kell. Az ajtajuk mindig nyitva áll, szívesen fogadják a téma iránt érdeklődő hallgatókat.

Fotók: Koncz Júlia