Sárgulós befejezés

” Nincsen a világnak még olyan csodája, mint mikor a keszthelyi gazdász felül a lovára.” A tudás magvai szépen fejlődtek a Georgikonon, hamar beérett a termés, szép számban húztak díszmagyart az ünnepre, de ne szaladjunk ennyire előre.

A Georgikon Karunk a legrégebbi, egyben a legszebb hagyományokkal rendelkezik. Így a tanulmányok befejezésének is ők adják meg leginkább a módját, egész Keszthelyre szóló ünneppel jelzik, vége a gazdászéletnek, kezdődik a nagybetűs Gazdászlét. A Regattáról siettek haza a keszthelyiek, sajnos azonban az esti programra az eső is odaért, az égiek megsiratták a végzősöket, akik azért nem hagyták el a látványos fáklyás felvonulást, elkezdődött a Sárgulás, a korsókat is felavatták.

A program május 23-án, szombaton folytatódott. A fess bocskais legények és pártás lányok először búcsúelőadáson vettek részt, majd a D épülettől köszöntek el. Onnan látványos hintós felvonulással mentek az A és B épületekhez, végül betáncolták magukat a Festetics kastély udvarára, ahol útravaló beszédeket hallhattak.

” Szép idő volt, jó idő volt, kár, hogy elmúlt, jaj be kár” A válságban a tudásukat viszik magukkal a végzősök, mellyel hazánk helyzetét javítják majd. A legdicsőbb bulekek sok mindent tanultak a Georgikonon, versenyképes diplomával indulnak a nagy útra. Dr. Dublecz Károly dékán e szavak mellett a személyes kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta, valamint kiemelte, hogy egy jobb világért érdemes és kell is tenniük a végzősöknek. Pörögtek a szoknyák, csapódtak a csizmák sarkai az ünnepi műsoron, büszkén járták közel háromszázan a palotást. Este bállal búcsúztak az A épületben.

Mi Veszprémben pedig az irigységtől sárgulunk, hiszen kiváló közösség és nagyon összetartó csapat a keszthelyi gazdászoké, akik hagyományaikat úgy ápolják, ahogyan a különleges növényekre vigyázunk. Kívánunk nekik sikeres vizsgákat és sikeres Gazdászlétet!

“Mikor végzett már, mint szabad madár, szerte-széjjel az országban állás után jár,
Egyszer valahol, az Isten tudja hol, tanyát ver az öreg gazdász, s vígan így dalol:

Elsárgult a kukorica minden levele, véget ért az öreg gazdász vidám élete.
Hoci a pipát, hol a bőrkabát? Most már aztán gazdálkodjunk, a rézangyalát!”