A sütés-főzés receptkönyvei

Ezúttal a régi cukrász- és szakácskönyvekről fogok írni, illetve az ünnepi vendégvárást megelőző lázas – konyhában töltött – készülődésről. Ki ne tudná, hogy mit is értek ez alatt? Ki ne várná és szeretné a bejglik és a linzerek sütésével együtt járó, a házat átjáró illatokat, illetve a halászlé- vagy a töltött káposzta főzésének rituáléját és az asztalra kerülő ínycsiklandó fogások elfogyasztását?

Számos újabbnál újabb kiadású szakácskönyvvel találkozhatunk a boltokban, de most tudatosan nem ezekről a csilli-villi, színes képekkel telitűzdelt kiadványokról, hanem régi, szép, rajzos változatokról szeretnék benyomásokat megosztani veletek. Az apropót két téma adja. Az egyik az Ünnepek közeledte, amikor valljuk be: még szívesebben állunk a tűzhely és/vagy a sütő mellé, illetve nagyobb a szükség is rá, mivel nagy általánosságban mindenkinél egy vendégvárós, családlátogatós időszakról beszélhetünk. A másik ok pedig az, hogy ebben a korlátozott időszakban, amit ez a vírushelyzet erőltet ránk, maradt egy kis időnk a családban, s úgy döntöttünk, hogy ezt kihasználjuk, én szakácsnak kezdtem el tanulni, a férjem pedig cukrásznak (azért, hogy ne csak a korlátozásokra emlékezzünk majd, hanem még esetlegesen profitálhassunk is belőle).

A szakácskönyvek tematikája/felépítése többnyire azonos, még a maiakkal is, ez mondjuk inkább annak köszönhető, hogy ma is hasonló sorrendben fogyasztjuk az étkeket. Kivéve, ha előbb elkészül a desszert, és mondjuk elképesztő vágyat érzünk a megkóstolására; akkor ugye tud borulni a sorrend! A nyomtatási technikák akkori véges lehetőségei miatt gyakran sűrű szövegek követték egymást, majd egy vagy két képes oldal következett. További érdekesség a régi könyvek vizsgálatánál, hogy terjedelmesebb címeket adtak, ez nagyon eltér a mai mintától. Mintha ma csak fotókból értenénk, s lusták lennénk olvasni…

Manapság könnyen hívjuk segítségül az internetet egy-egy recept kikeresésére, de valljuk be, mennyivel csodásabb élmény lehetett ezeket a könyveket birtokolni és lapozgatni! Talán még vannak olyan szerencsések közöttetek, akik a nagyiktól, dédiktől kapott, örökölt könyvekből, füzetekből tudnak jól bevált recepteket csemegézni, de sajnos már nem sokan vagyunk így. Nekünk maradnak ezek a kiadványok, amik például a háborús időkben segített az anyáknak, a háziasszonyoknak, hogy ugyanazon kevés alapanyagból, hogy is főzzenek, süssenek változatosan.

A Divat Újság főzőkönyve: legtartalmasabb magyar főzőkönyvben minden egyes receptnél fel van tüntetve, hogy kitől származik. Az 1909-es könyv 2300 recipét közöl, sőt egy különleges függelékkel is ellátták, ami A beteg ember konyhája címet viseli. Van olyan recept, aminek több variációja szerepel (Pisinger-torta), de érdekes elnevezésűekből sincs hiány, ilyen például a Sakertorta (a csokis alapból talán a mai Sacherre lehet következtetni).

Az Inyesmester ezer új receptje 1935-ből a karácsonyi pujka recepttel indít. Érdekes (még ha tudott és tudatos is) ez, hogy mennyit változott a nyelvünk azóta. Ma ínyencnek mondjuk, illetve ly-nal írjuk az említett szárnyast (de ilyen a márczius írásmódjának példája is). Meglepetésemre szolgál, hogy a marhanyelvre mennyiféle elkészítési módot/receptet ajánl a könyv, lehet párolt, sült, paradicsomos főtt, füstölt, tálalható lengyel és szardellamártással; készíthető belőle marhanyelves és hasés szendvics (az utóbbi annyiban más, hogy ott sonkát is tettek bele, s tojás- és uborkakarikával díszítették). Hát bevallom, ennek akkori népszerűsége nem igazán fogott meg a jelenben, marhanyelv biztos nem kerül nálunk az asztalra az idén (sem).

Remete Farkas László: Régi karácsonyi, böjtmentes ünnepi ételek ugyan 2016-os könyv, de ennél jóval korábbi receptek gyűjteményéről van szó. Ajánlom azoknak, akik aztán végképp tanácstalanok, s valami régies étellel szeretnék megörvendeztetni a családot.

Josephine Saint Hilaire: A valódi szakácsság vagy legújabban átvizsgált és tökéletesített Képes pesti szakácskönyv 1909-es kiadással az egyik legkorábbi, amit olvastam, viszont itt képpel láttatott terítési módozatot is közölnek már, sőt néhol az állatokról is vannak képek.

Az egyik személyes kedvencem a Tutsek Anna által 1913-ban írt Katóka szakácskönyve, amiben a receptek egy regényszövegbe vannak ágyazva. Olyan elnevezésű süti is szerepel benne, mint a Linci-torta, illetve ennek a barna változata.

A másik nagy kedvencem Zsuzsi néni alkotása az 1920-as évekből az Egyszerű de nagyszerű szakácskönyv, szép előszóval, 2 pengős eredeti árával és varázslatos nyelvezetével. Öröm olvasni! Érdekessége, hogy a Nemzeti Örökség Kiadó újra kiadta 2019-ben.

Ha kíváncsiak vagytok a könyvekre, néhol talán még kikölcsönözhetők vagy olvashatók, de le is tölthetők a mek.oszk.hu oldalról. Forgassátok őket, még ha most csak virtuálisan van rá mód, hiszen nem tudom, mikor járhatunk újra, gondtalanul könyvtárba!

Mindenkinek jó sütés-főzést kívánok az ünnepekre: finomabbnál finomabb, mutatósnál mutatósabb étkekkel örvendeztessétek meg a szeretteiteket, hisz ne feledjétek, a szívből jövő – és sok esetben a saját készítésű – a legszebb ajándék!

Fotók: Alka Tímea, Unsplash.com