Szárny-FEST-ávolságra a tökéletestől

Bár előre beharangozták, mégis lehet, hogy kevesen tudtok róla: októberben egyetemünk volt házigazdája „az Európai Unió ifjúsági, művészeti csoportjai” részére létrehozott fesztiválnak.

DSC_8633 V

Azt mondjuk nem pontosan értem, hogy a megnyitón – amin mellesleg alig néhányan vettek részt – miért ezekkel a szavakkal konferálták fel az eseményt, mikor talán egyetlen külföldi, vagy legalább határon túli fellépő sem volt. Sajnos azonban nem ez volt az egyetlen és legnagyobb baj a rendezvénnyel.

A Pannon Egyetem képviseletében részt vevő hallgatók közül volt olyan, akivel nem közölték előre, hogy versenyhelyzetben kell szerepelnie, és ezzel csak kicsivel a fesztivál előtt szembesült. Nem mellesleg a rendezvénynek helyszínt biztosító aulában valami megmagyarázhatatlan módon és kizárólag akkor átható, tömény orchideaszag töltötte be a teret. A versenyzők talán ezért is nem maradtak a saját fellépésük után még annyi időre sem, hogy társaikat megnézzék. A fellépők és nézők véleménye is vegyes volt, de azért vannak pozitív visszajelzések is szép számmal.

DSC_9389 V

Radnóti Mária programtervező informatikus hallgató így összegezte a rendezvényt:

“Általános iskola óta a zene a mindenem, játszom hegedűn, 6 évig egy musicalcsoport tagja voltam, magánének-tanárhoz jártam, nemzetközi énekversenyeken is részt vettem, és sok különböző díjat nyertem a rengeteg befektetett munkával, amire mindig büszke voltam. Ezek alapján természetesen nekem is megvannak a pozitív és negatív tapasztalataim az első Pannon UniFesttel kapcsolatban.
Amit már a szervezőknél is jeleztem, jobban össze kellett volna hozni a versenyzőket, hogy megismerjük egymást, kapcsolatot építhessünk, illetve megtudjuk, ki honnan érkezett. Illetve a produkciók után pár szóban értékelhetnék a versenyzőket.
Az tetszett, hogy különböző helyeken voltak a különböző kategóriák versenyei, mert a későbbiekben, ha már több jelentkező lesz, így egy igazi művészeti várossá válhat Veszprém erre a pár napra.
Számomra természetesen nagyon sikeres verseny volt, és azon felül, hogy az első díjat nekem ítélték, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Leginkább annak örültem, hogy a mai fiatalok értékelték a népdalt, és eljutott a szívükhöz is, nem csak a fülükhöz. A versenynek köszönhetően felkértek az egyetemi karácsonyi gálán való szereplésre, egy szakestre és egy városi karácsonyi rendezvényre is énekelni. Nekem ezek a legnagyobb sikerélmények, és boldogan fektetek bele energiát.”

DSC_8840 V

Hriczu Ádám, a BME hallgatója hasonlóan pozitív véleményt fogalmazott meg:

“A Pannon Unifest szerintem jól eltalált rendezvény lett. Van még bőven mit fejleszteni rajta, de hát fiatalok a szervezők, mint ahogy mi is fiatalok vagyunk, bele kell tanulni. Élveztem részt venni rajta, még ha sajnos nem is tudtam végig itt lenni a tanulmányaim miatt. Csábító volt a szakmai zsűri összetétele és a nyeremények is. A három fő helyszín méltó volt a rendezvényhez és az előadásokhoz. Külön pozitívumként emelném ki, hogy a hangulat, legalábbis az én fellépésem alatt nagyon bensőséges és baráti volt annak ellenére, hogy lényegében egy versenyről beszélünk. A szervezéssel egy nagy problémám volt, amit mástól is hallottam, hogy az előre kiírt időpontokat nem sikerült tartani. Ez nálam azért volt probléma, mert Budapestről megérkezve épphogy sikerült beesnem a fellépésre, holott még 20 percem lett volna melegíteni. Így gitárosként kihívás volt hideg kézzel egyből színpadra állni.
Különben örülök annak, hogy részt vehettem a versenyen, külön megtiszteltetés volt számomra, hogy velem készült interjú a Veszprém tévében, és különösképpen örülök a nyereményemnek is. Több versenyzőt is megismertem, régi barátokat hallgattam meg, és új, színvonalas produkciókat láthattam. Érdemes a verseny hírnevét öregbíteni!
Féltem attól, hogy milyen lesz a BME színeiben a volt sulimban színpadra lépni, de pozitív meglepetés ért. A város ugyanaz a város, mint ahol már ezerszer játszottam. Az egyetem ugyanaz az egyetem, és szerintem eltűntek a falak az egyetemek között.”

DSC_8750 V

Marosvölgyi Gergely programtervező informatikus szakos hallgató már kevesebb jót mondott:

“Szerintem el voltak számolva a méretek. Én csak a versmondókat hallottam, a többi fellépőről nem tudok semmit. Mi talán összesen ha húszan voltunk az aulában, és akkor majdnem sokat mondok. Olyan iszonyú tehetségtelen emberek is felléptek, hogy arra nincs szó. Legfeljebb talán négyen voltunk, akik versmondónak néztünk ki, és ahhoz méltóan szerepeltünk.
A tagja volt idősebb Szeles József és Dominek Anna színésznő. Egyedül annak örültem, hogy Dominek Annát megismertem, mert kiderült, hogy régen ő is nálunk, a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpadban volt tag, és ismerte személyesen Pintér Tibort, az alapítót.
Józsi, azaz ifj. Szeles József fesztiválvezető amúgy már felírta a noteszébe, hogy mi mindent kéne máshogy csinálni. Engem is kérdezett, hogy mennyire voltam megelégedve.
Azt hiszem, a rendezvény kapott hideget és meleget egyaránt, és a szervezőknek is lehet még hová fejlődni, főleg, ha nemzetközivé szeretnék kinőni magukat. De legalább már van egy teleírt notesz arról, hogy mit kell majd másként csinálni. Remélem, legközelebb a már beígért beszámolót sem mondják le három nap késéssel arra hivatkozva, hogy „bocsi, de készül az egységes sajtóközlemény.”

DSC_9074 V