Te miért szereted az Egyetemünket?

Amikor szeretetről, szerelemről, boldogságról vagy elégedettségről van szó, mindannyian tudjuk, hogy mi az, de ha szavakkal meg kell fogalmazni az már nem olyan egyszerű. Az Egyetemünk szerkesztőségében „dolgozom” már másfél éve, és azt mondhatom, hogy szeretem. De vajon kinek mit jelent a szeretet? Az, aki régebb óta ír, jobban szereti? Lehet.

De az csak egy dolog, hogy mi mit érzünk. Elfogultak vagyunk. 🙂 Ahhoz, hogy jól működjünk a Ti véleményetekre is szükség van. Sajnos a nyomtatott forma nem ad lehetőséget arra, hogy megtudjuk mi tetszik, mi nem tetszik az újságban. Ezért gondoltuk, hogy most aztán megmondhatjátok a magatokét! Hozzászólások formájában várjuk a pozitív vagy negatív (de remélem inkább pozitív) véleményeteket. Ragadjátok meg az alkalmat, és írjátok meg Ti mit éreztek velünk kapcsolatban!

Mi is összeszedtük a gondolatainkat, amit most meg is osztunk veletek! 🙂

„Megpróbálom leírni a leírhatatlant és láttatni a megfoghatatlant, ahogy tesszük ezt hétről-hétre a szerkesztőségben. Egy válogatott társaság dolgozik rajta serényen és mindig csoda egy szám mire megszületik. Sokféle különleges ember készíti, a közös bennük az érdeklődés, nyitottság és íráskészség meg jó nagy adag elszántság. Egyetemünkösnek lenni egy életérzés, afféle nagy család vagyunk. Jó olvasni és nézni a színes nézőpontokat és jó volt látni főszerkesztőként a fejlődést, ahogyan a csapatba becsöppent emberekből aktív, gyakorlott tagok lettek. Ahogy a leköszönő üzenetemben írtam, olyan lehet, mint a drog, ha egyszer Egyetemünkös leszel, nem tudsz kiszállni.” (Biró Viktória)

“Én azért szeretem az Egyetemünket, mert jó a társaság, az újságból pedig megtuhatom, hogy folyik körülöttem az élet, és, hogy mennyi lehetőségem van, akár verseny, akár szórakozás, akár bármilyen más program van. Tudom, hogy milyen oktatók dolgoznak itt (Ők mondták, vagy Mit kutatnak) és azt is, hogy milyenek a hallgatótársaim.” (Kővári Katalin)

“A kérdésre nem az a válasz, hogy jó érzés olyan újságnak fotózni melyet sokan olvasnak, nem az a válasz, hogy könnyebb kapcsolatokat kiépíteni a riportok közben, vagy a különböző rendezvényeken. Ezek csak a vele járó előnyök. Az Egyetemünk alatt nem egy újságot ért az, aki szereti. A szó hallatán, hogy „szerkülés”  nem az jut az eszébe, hogy “jajj ne megint egy szerda esti program”. Ugyan még nem vagyok egy éve sem tagja a csapatnak, mégis elmondhatom, hogy az Egyetemünket nem a cikkek, vagy fotók sokasága miatt szeretem, hanem az újságért küzdő emberek miatt. A munkatársak miatt, akikkel éjszakákat töltöttünk el az A épület alagsorában, komoly (vagy épp komolytalan) dolgokról beszélgetve. Ha egy szóban kellene válaszolnom a kérdésre, hogy miért is szeretem, akkor az a Csapat! (Ruppert Tamás)

“Én a csapat miatt szeretem az Egyetemünköt. Fotósként dolgozom itt, és úgy érzem, hogy jó a közösség, jól érzem magam a bandában. Az újságot magát pedig azért szeretem, mert leköt. A múltkor olvastam az utcán, amíg vártam, és annyira odakoncentráltam, hogy ketten is rám köszöntek, amit nem vettem észre! 🙂 Harmadrészt pedig azért szeretem, mert egyszerre komoly és vicces is. A hivatalos témák mellett mindig van szubjektív is, ami vicces, fiatalos dolgokat is tartalmaz.” (Kővári Judit)

“I love Egyetemünk…mert megtudtam nórakatáról, hogy milyen jól táncol – ha nem lennénk kolleginák, biztosan nem derült volna fény erre a “titokra” sem. Tomi nem csak jól fotóz, de partyarc is, szóval szeretjük őt is. Pató Sanyi ex-lapigazgató személyében olyan embert ismertem meg, akire fel lehet nézni, sokat tanulhat tőle az ember, hogyan legyen sikeres, és érje el a kitűzött céljait. Vikuszban – mindenkori kedvenc főszerkimben – pedig egy nagyon korrekt, a munka iránt alázatos embert találtam megismerni. Nekem ezek a kapcsolatok sokat jelentenek, Egyetemünk nélkül nem jöhettek volna létre! Azonban az online- és a nyomtatott lap színvonalát nem az én tisztem megítélni, véleményezni, hiszen csöppet elfogult lennék. 🙂 ” (Lakos Borbála)

“Bár én még új vagyok az Egyetemünknél, nagyon örülök, hogy egy ilyen lelkes csapat tagja lehetek. Kicsit félve ültem be az első szerkülésre, de csupa jót tapasztaltam, mindenki nagyon kedvesen fogadott. 🙂  Magát az újságot pedig már fél éve -mióta a Pannonra kerültem – olvasom, hasznosnak és érdekesnek tartom.'” (Cseh Réka)

“Nekem, mint írónak kellemes érzéseim vannak a szerkesztőséggel kapcsolatban. Ha akarunk, és ha nekiállunk, akkor nagyon jó dolgokat vagyunk képesek összehozni (ilyen volt az „Öleld át az Egyetemünket” például). Eltervezzük, megcsináljuk, és ha nem is egészen úgy sül el, ahogy tervezzük, azért mi mindig mindenhol minden helyzetben jól érezzük magunkat. Persze van, amikor semmi nem jön össze, amikor hiába próbálkozik az ember, olyan, mintha a falnak beszélne, senki nem kapható a dolgokra. De a legjobb családban is vannak ilyenek. 🙂  Összességében azt mondhatom, hogy szeretem ezt a kis csapatot. Remélem, még sokáig írhatunk együtt, bár tudom jól, hogy előbb-utóbb mindenki átveszi a diplomáját és itt hagyja az egyetemet és vele az újságot is, amibe higgyétek el, minden alkalommal beleírjuk a lelkünket is.” (Molnár Nóra Kata)