„Nekem a fiatalságomat jelenti a VEN” – dr. Kovács Kristóf, egyetemi docens, Mérnöki Kar

DSC_3809Ha jól tudom, Ön a legelső VEN főszervezői között már jelen volt. Mesélne erről az időszakról?

1969-ben, az első VEN évében volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem létrejöttének 20. évfordulója. Diákvezetők voltunk itt az egyetemen, én voltam a titkára ennek a hallgatói testületnek. Akkor is gondjaink voltak a hallgatói aktivitással. Egy évfolyamtársam, Salánki András fejéből pattant ki az ötlet, hogy hívjunk meg társegyetemekről (Sopron, Miskolc, Budapest, Keszthely) diákokat, gyűljünk össze néhány napra és nevezzük Veszprémi Egyetemi Napoknak. El kell mondanom, hogy akkori viszonyok szerint is nagyon kevés pénzből, 4000 Ft-ból szerveztük meg a rendezvényt, ez négy havi fizetést jelentett körülbelül.

Kreatívan igyekezett mindenki hozzátenni a saját ötleteit. A zenei részt is sikerült olcsón megoldanunk, hisz nem hívtunk drága előadókat, hanem egyetemi zenekarok fesztiváljaként hirdettük meg. Nekünk is volt egy kiváló zenekarunk, az Esővárók, akik akkor voltak a csúcson, ők szintén felléptek. Volt egyetemek közötti kosárlabda bajnokság, rendeztünk motorkerékpáros ügyességi versenyt is a kollégium előtt. Nagy sikerrel zajlott a gokartverseny a Hóvirág utcán, ugyanis akkoriban divat volt, hogy a gyerekek négy golyóscsapágyat szereltek egy deszkára és azon gurultak. Magunk csináltunk mindent, például saját kezűleg lobogóztam fel az Egyetem utcát (akkor még Schönherz utcát), egy barátommal vittük a létrát és töltöttük meg a zászlótartókat. A társegyetemekről érkező vendégek kedvéért kiürítettük a központi kolesz ötödik szintjét és mi addig máshol aludtunk.

Az egyetemi menza nem sokkal azelőtt nyílt meg, ott volt a zenekarok találkozója, a tornacsarnokban volt a kosárlabda meccs. Kitaláltuk azt is, hogy kellene egy diákrektor, nem volt konkrét választás, egyértelmű volt, hogy Chikán András lesz. Az igazi rektor is mellénk állt, Andris megkapta a reprezentációs italkészletét. Rendeztünk fogadást, sajtótájékoztatót, nagyon komolyan vettük a dolgokat.

Akkoriban 700 diák volt összesen az egyetemen és 600 férőhelyes volt a kollégium, így majdnem mindenki ott lakott. Az előttünk lévő évfolyam megalakította a Kol-Klubot, azért, hogy a kollégiumban is legyen olyan hely, ahol össze lehet jönni és így nem kellett kimenni a kocsmákban. A Kol-Klub ünnepi estje olyan volt, mint egy mai szakest, volt ceremóniamester is. Ez a klub beszállt a VEN szervezésébe is, az ünnepi estjük kiemelkedő műsorszám volt.

Záróeseményként tűzijátékot csináltunk, a katonaságtól szereztem néhány láda lejárt szavatosságú rakétát és szombaton az esemény zárásaként a Stadionban ellődöztük. A második diákrektor, Rábl Ákos akkor első éves volt és nagyon ügyesen rajzolt, ő készítette az első VEN plakátját. Ezután úgy határoztunk, hogy minden második évben csinálunk VEN-t, mert akkor még 5 éves volt a képzést, így mindenki életében legalább kettőt átélhetett. Kezdetben 3 napos volt a rendezvény és oktatási szünet volt alatta.

Mit jelent Önnek a VEN?

Nekem a fiatalságomat, meg azt, hogy végre kiélhettem rendezői hajlamaimat. Mert alapvetően filmrendező akartam lenni, de a szüleim mondták, hogy legyen előbb egy rendes diplomám is. Végül azért jöttem ide, mert érdekelt a matematika, fizika, kémia is. Számomra a VEN egy olyan élmény, amit azóta is emlegetünk. Gyakorlatilag majdnem mindegyiken itt voltam, egyet hagytam ki, amikor külföldre kellett utaznom.

KOL (1)

Ha már a többi VEN szóba került, milyen jelentősebb eseményeket tudna kiemelni az elmúlt 50 évből?

A kortes műsorok jelentették számomra a csúcsot. Volt, hogy színesebbek voltak, mint maga az egyetemi napok. Kürti Sándor már választott diákrektor volt, az ő műsorára szívesen emlékszem. A Kürti-görlök jöttek vele és berontottak egy-egy előadásra, előadták a műsorukat.

Régebben a VEN alatt mindenki tegeződött. Az elején az volt a jó, hogy mindenki benne volt, oktatók és hallgatók egyaránt. Volt egy időszak, amikor évente volt VEN, nekem az annyira nem tetszett, mert kicsit bevételszerző akcióba csapott át.

Néhány évvel ezelőtt az egyik VEN-en engem is elárvereztek, ez nagy élmény volt számomra. A befolyt pénzt természetesen jótékonysági célra fordították.

Összességében hogy értékelné az idei jubileumi rendezvényt?

Nagyon jól szervezett volt, nagyon profi, nagyon színvonalas, minden elismerésem Balassa Gergőé és a szervezőké. Nekem az a benyomásom, hogy az utóbbi években eltolódunk kicsit abba az irányba, hogy már nem csak az egyetemistáké és nem annyira közösségteremtő, mint régen. De persze lehet, hogy változnak az idők, változnak a szokások is.

Fotók: dr. Kovács Kristóf, Vas Enikő