Vizsgák és Salbzurg

Tanulás közben néha állj meg egy-egy percre, és frissítsd az elmédet! Hogy miképpen? Mondjuk, éld át újra egy – kellemes, emlékekkel teli – utazásodat! Most én is ezt teszem, tarts velem! „A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.”- mondotta egykor Szent Ágoston. Régebben egyáltalán nem értettem egyet ezzel a kijelentéssel, de lassan kezdem kapisgálni, vajon mit is jelenthet. Mióta Münchenben vagyok, megcsapott az utazás szele, minél több helyre el kell eljutni a világban, ez fogalmazódott meg bennem az utóbbi hónapokban. Egyenlőre csak a környéken utazgattunk, de ez egyáltalán nem vont le semmit a túrák értékéből, sőt…

Nézzük csak! Első utunk Salzburgba vezet. Közel van, szép, és Bayern-Tickettel nagyon kedvező áron el lehet jutni ebbe az ausztriai városkába. Nagyjából ennyi érv elég is volt, és már útra is keltünk. Körülbelül másfél-két óra vonatozás után elértük úticélunkat. Salzburgról annyit, hogy az óváros világörökségi helyszín, gyakran Mozartstadtnak is nevezik, mert itt született, és életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Ezen kívül Európa legnagyobb, teljes épségében megmaradt középkori építménye, Hohensalzburg vára is itt található. De még ne szaladjunk ilyen gyorsan át a Salzach bal partjára.

borcsa-hohensalzburg

Gyönyörűen kialakított parkon keresztül vezetett utunk, oldalt lugassal. Múzeumokba látogattunk, többek között megnéztük a Mozart szülőházából kialakított kiállítást is, majd következhetett a vár. Miközben szeltük a szűk kis utcákat, Szentendre képe ugrott be hirtelen, deja vu érzésem támadt egy pillanatra, de aztán már azon gondolkoztam, hogy recesszió ide- vagy oda, itt aztán a válság szikrányi jele sem látszik, annyi a turista mindenütt. Felérve a várba, csodálatos kilátás tárult elénk. Beláttuk az egész várost, amit a Salzach folyó szel ketté. Miután a várban található kiadóborcsa-chesss kiállításokon túljutottunk illetve kigyönyörködtük magunkat a hihetetlen panorámában, elindultunk visszafelé. Az egyik téren megálltunk pár perc erejéig, hogy megcsodáljuk a nagy sakkfigurákat. Ebből a pillanatból fél-háromnegyed óra lett, annyira megtetszett a nyilvános sakkjátszma. Körbeültük a hatalmas sakktáblát, és sok kíváncsi szempár szemlélte egyszerre, vajon ki nyeri a komolynak tűnő partit. Miután kiderült, hogy a rutin meg az évek (=az elfogyasztott alkohol mennyisége) felett most a fiatal erő látszik diadalmaskodni, továbbálltunk. Még egy kicsit üldögéltünk a Salzach partján, majd a vonatállomás felé vettük az irányt.

Magával ragadott a város, ezért úgy gondolom, hogy nem ez volt az utolsó látogatásom Salzburgba. Remélem más is kedvet kapott hozzá és vizsgák után irány a Mozartstadt?!

Következő utunk a kastélyturizmus jegyében fog telni. Úticélunk, ahogy már korábban is ígértem, Neuschwanstein és Linderhof lesz, valamint kiderül az is, hogy mi ihlette Walt Disney Csipkerózsika kastélyát.