A legtöbbet nyújtani az egyetemnek

Dr. Molnárné dr. Barna Katalin egyetemi docens, egyetemünk oktatási rektorhelyettese, egyben pedig a Gazdaságtudományi Kar tanszékvezetője a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át kiemelkedő vezetői, oktatói és oktatásszervezési tevékenységének elismeréseként. Vele beszélgettünk arról, hogyan alakult a szakmai életpályája és hogyan élte meg a közelmúltban kapott kitüntetést.

Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Hogyan definiálnád magad, mi az, amit az olvasónak mindenképpen érdemes tudnia Rólad?

Az ilyen kérdésekre óvodás korom óta mindig az volt a válaszom: „három bátyám van”. Ez olyannyira felkészített az életre, hogy eddig minden nehézségből sikerült felállnom. Abszolút közösségben éltünk, együtt játszottunk, kirándultunk, tanultunk és megosztoztunk a házi munkában. Szerető szüleim támogatása mellett olyan családban nőhettem fel, ahol a mélységes szeretet, de a következetes szigor is jelen volt. Nem véletlen, hogy mindmáig szeretem a kereteket és szabálykedvelő ember vagyok. A hibáimat egyébként szívesen felvállalom a kollégáim és a hallgatók előtt is.

Mutasd be néhány mondatban a szakmai életutadat! Mik voltak számodra a legfontosabb mérföldkövek, hogyan jutottál el a rektorhelyettesi pozícióig?

A pályám érdekesen alakult. A tanári hivatás mindig érdekelt, azonban egyáltalán nem készültem arra, hogy számvitellel foglalkozom majd. Alapvetően humán beállítottságú ember vagyok, faltam a könyveket, sokat jártam szavaló- és szépkiejtési versenyekre, valamint számos énekversenyen is részt vettem. A fordulat akkor történt, amikor el kellett döntenem, hol tanulok tovább. Gyakran figyeltem, hogy a bátyáim mit tanulnak az egyetemen, így egyikükhöz hasonlóan választottam. Beadtam a jelentkezésemet az akkor még Pannon Agrártudományi Egyetem néven működő intézmény Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karára és ott gazdasági agrármérnökként végeztem.

Mindig szerettem a tanulást, így egyéb területeken is szereztem végzettségeket, majd 2007-ben PhD fokozatot. A Kaposvári Egyetemen dolgoztam 2011-ig, majd lehetőségem adódott hazatérni Veszprém megyébe és a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán folytatni a munkámat. Szeretem a hivatásomat, kitartó vagyok, de az előrelépéshez mindig kell a támogató közeg. Kollégáim és a kari vezetés támogatása nélkül nem jutottam volna el ebbe a pozícióba.

Mivel jár a rektorhelyettesi munka, melyek a legfontosabb feladataid?

Röviden és egyszerűen: minden, ami köthető az oktatáshoz. Egészen a felvételi eljárástól kezdve az új tárgyak tematikájának véleményezésén keresztül a HKR módosításán át az oktatásszervezésig. Nagyon hosszú a lista és természetesen sok olyan feladat is van, amelyek egyéb intézményekkel és szervezetekkel történő egyeztetést igényelnek. Napi szinten főként a karok oktatási dékánhelyetteseivel, a Körforgásos Gazdaság Egyetemi Központ vezetőjével, a Kőszeg Kampusz igazgatójával, az oktatási igazgatóval és az intézményi tanulmányi referenssel dolgozom együtt.
Szerencsésnek érzem magam, mert személyiségükből és szakmai hozzáértésükből fakadóan könnyű velük dolgozni, jó érzés, hogy része vagyok ennek a csapatnak. A rektorhelyettesi pozíció mellett továbbra is vezetem a szakmai munkát a Számvitel és Controlling Intézeti Tanszéken, ahol kollégáim támogatása nagy biztonságot ad számomra. Büszke vagyok a helytállásukra.

Korábban gazdasági agrármérnöki-, valamint minőségügyi szakmérnöki diplomát szereztél, illetve növényvédelemi végzettséggel is rendelkezel. Hogyan került képbe mindezek után a közgazdaságtan?

Gazdasági agrármérnök tanulmányaim során elég sok közgazdaságtan jellegű tárgyat tanultam, köztük számvitelt is. Szerettem ezeket a tárgyakat és remek tanáraim voltam. Rájöttem, hogy humán beállítottságom mellett egyben elemző alkat is vagyok, szeretem megkeresni a számok mögötti gazdasági tartalmat. Megszereztem a mérlegképes könyvelői képesítést és azután már nem volt megállás. Mindegy volt, hogy egyszerű vagy bonyolult statisztikai módszer segítségével kellett elemeznem, vagy egy új törvényi előírásnak megfelelő könyvelési tételt kellett kiokoskodnom, addig kutakodtam és gondolkodtam, amíg a gazdasági magyarázatokat meg nem találtam. Ez a mai napig így van.

Melyek jelenleg a legfőbb kutatási területeid, min dolgozol?

Jelen pozícióm mellett kissé háttérbe szorult a kutatási tevékenység, de amikor alkalom adódik rá, nagyon szívesen foglalkozom gazdasági-, társadalmi jelenségek területi szintű vizsgálatával. Ilyen például a regionális versenyképesség mérési metodikája, az idegenforgalmi adó és a társasági adó volumenének területi szintű vizsgálata. Ezek mellett készülnek természetesen oktatási anyagok is, nincs olyan félév, amikor ne kellene átdolgozni a számvitel jellegű tárgyak anyagait a szabályozási környezet változása miatt. Mivel ezen a területen sok minden komoly összefüggésben van egymással, ez nagymértékű előre gondolkodást, számolást jelent.

A közelmúltban a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta számodra a kiemelkedő vezetői, oktatói és oktatásszervezési tevékenységed elismeréseként. Számítottál az elismerésre, vagy meglepetésként ért a kitüntetés?

Mindig meghatódom, amikor bármilyen elismerést kapok, természetesen most is meglepődtem. Nagyon boldog vagyok, hogy ebben a kitüntetésben részesülhettem.

Milyen szakmai jellegű terveid/céljaid vannak a jövőre nézve?

A legközelebbi mérföldkő, amit szeretnék elérni,  a habilitáció. A másik mindennapi célom pedig, hogy munkámmal a lehető legtöbbet tudjak nyújtani az egyetemnek. 

A szakmai előmenetel fontos, néha azonban pihenni is kell. Van valamilyen hobbid? Mi az, ami kikapcsol, ami segít kipihenni a munka okozta fáradalmakat?

Leginkább sportolni és olvasni szeretek. Mostanában sajnos ritkán tudok olvasni, több mint tíz egymásra halmozott könyv várja, hogy elmélyüljek benne. Addig is a fiam olvas helyettem. Saját gyerekkori énem tükröződik benne, mert ha egy könyv legalább háromszáz oldalas és még az illata is elragadja, akkor azt a könyvet Bence biztosan elolvassa.

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje az egyik legmagasabb szintű állami kitüntetés, egyetemi docensként pedig a Pannon Egyetemen tanszékvezetői és rektorhelyettesi pozíciót is betöltesz. Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy sikeres vagy. Mit tanácsolnál a tudományos babérokra törő, pályájuk elején álló kollégáknak és leendő kollégáknak?

Úgy gondolom, egyénfüggő, hogy ki mit él meg sikerként. Én többek között sikerként éltem meg, hogy elvégeztem az egyetemet, hogy doktori fokozatot szereztem, hogy megszületett a fiam. Hivatásom során mindig az vezetett, hogy a lehető legjobban oldjak meg egy feladatot. Ha hibáztam, vagy kritikát kaptam, természetesen rosszul esett, de megtanultam elfogadni és felhasználni a fejlődéshez. Úgy gondolom, hogy ez és a szakma iránti alázat nagyon sokat segítenek az előrehaladásban.