0.nap – Sziget

fenntarthatosagPresser, Charlie, Jamie Winchester, Lovasi, P.A.S.O., Rúzsa Magdi nemet mond a rasszizmusra, és te?

Évek óta rendszeresen kilátogatok a Szigetre, így rutinos fesztiválozónak mondhatom magamat, no persze nem az az igazi szigetlakó-fajta, mert sátorozás helyett a pihe-puha ágyikó melegét választom. Ettől függetlenül, vagy éppen emiatt térek vissza évről-évre augusztus közepe táján a Hajógyári Szigetre. Most sem volt ez másképp, ahogy tavaly kint voltunk a Magyar Dal napján, idén a nulladik napra a Rasszizmus ellenni összefogás jutott.

Az előző években általában estefelé érkeztem a Szigetre, most viszont már délután kint voltunk. Önmagában ez a tény is érdekesen hatott – még nincs nagy tömeg, az emberek nem részegek stb… A következő érdekesség az volt, hogy a hazai zenei élet meghatározó egyéniségei köszöntek vissza ránk mindenfelé különböző pózokban, néhol hiányos öltözékben. Mielőtt rájöttünk, hogy mit szimbolizálnak, ezek a plakátok, meg kellett érdeklődnünk a szervezőktől. Ezek után már persze egyértelmű volt a jelentés, ezzel is rá akarnak világítani arra, hogy mindenki más és ezt fogadjuk el, ne ítéljünk a külsőségek alapján!

A nemes eszme konferansziéja Novák Péter volt. A antirasszizmus jegyében telt nap apropóján nem mindennapi felállásban láthattuk a hazai zenei élet apraja-nagyját. Amikor mi kapcsolódtunk be az eseményekbe, éppen a P.A.S.O. Hungarian Dish című száma ment. Utánuk a Quimby következett a népdalénekes, Szalóki Ágival karöltve. Ezek után kicsit körbenéztünk a Szigeten, próbáltunk a rendőrségi sátorból plüss sünt szerezni, de nem jártunk szerencsével. Így aztán lemaradtunk egy-két produkcióról, a Zanzibárra értünk vissza a nagyszínpadhoz. Két szám erejéig csatlakozott hozzájuk a Tankcsapda frontembere is, majd  Nagy Feró hozta a Beatrice-t, és azokat a boldog szép napokat, de előtte még felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarságot is érték atrocitások – utalt ezzel Trianonra- és a színpadra szólította határon túli barátait is (Agócs Gergő felvidéki népdalénekest, Balogh Márton kun kapitányt és Bakos Márton délvidéki húrbetyárt), akik egy rövid népzenei expót nyomtak le. A KFT lightosabbra vette a figurát, még az Afrika sem hangzott el. Az ebből adódó hiányérzetünket azonban Kispálék csillapították. Egy Kiscsillag számot játszottak, majd Németh Juci is megjelent a színpadon. Rövid koncertjüket a „Ha az életben” zárta. Egy „kis” szövegbaki becsúszott, de így is szerettük a dalt. Az öniróniáját most sem félre tévő Lovasi, a szám végén megosztott velünk egy kulisszatitkot, még szerencse, hogy Lecsó segített visszatalálni a dalba. Ezek után Novák és Geszti Péter bohóckodott a színpadon, de ezt nagyon gyorsan feledtette velünk Rúzsa Magdi, akit Presser Pici kísért zongorán. Magdi ment, Presser maradt, és folytatta az LGT-vel. Egy számban közreműködött Charlie és Deák Bill Gyula is, majd a „Ringasd el magad”-ban Novák Péter. Az utolsó számukhoz, a Miénk itt a térhez csatlakozott több hazai énekes is, például Falusi Mariann, visszatért a színpadra Rúzsa Magdi és Jamie Winchester is. Az utolsó hazai blokk Charlieval kezdődött. Meghallgattuk még az örök érvényű slágereit ( Jég dupla Wiskeyvel, stb…), majd tovább álltunk.

online2

Tetszett a fajgyűlölet elleni harcnak kikiáltott nap, a nagyszínpados koncertek nagyon jól voltak összerakva, a zenészek keveredése egymás produkcióiban különleges színt vitt az előadásokba. A színpadon történő gyors együttes cserék se voltak zavarók, Novák mindig kitöltötte a pár perces űröket frappáns, a nap témájához illő idézetekkel, vagy éppen a közönség közé került egy hatalmas légballon, és azt, a Földet szimbolizálva ezzel, kellett a levegőben tartanunk három percig. Egyetlen gondom akadt csupán, mégpedig, hogy magyarul ment a műsorvezetés, pedig ahogyan a szigetlakók legalább fele külföldi, úgy bizonyára a nagyszínpadnál is elég sokan lehettek.