A játék, az különös


Érdekes volt kedden, május 12-én Kosztolányi Dezső számomra egyik nagyon kedves művét, „A játék” címűt hallani Varga Erzsébet kiállításának megnyitóján. Mintha pont ennek az eseménynek az apropójából vetette volna papírra a poéta a verset. De honnan is tudhatta volna, hogy majd száz évvel később lesz olyan alkalom, ahová régi versét leporolják, s nyitányként egy Gyermekkorra elkeresztelt expozíció megnyitójaként fogják felhasználni…

gyerekkorphp

Ezt nevezem én sorsnak, vagy inkább gondviselésnek. Nem véletlen, hogy említem a Gondviselést, s a Gondviselőt, mert a kiállított képek több témát is bemutatnak. Többek között vallási eseményeket, gyermekkori élményeket, mozdulatokat, gesztikulációkat, s vidám színben pompázó réteket, kerteket, állatfigurákat. Ahogyan képről képre jártam, folyamatosan az járt az eszemben, hogy vajon mit gondolhatott, vagy mit érezhetett alkotás közben a művész. Elmondása szerint nem lehet máshogy, csak boldogan és örömmel festeni. A színek és az ecsetvonások nemcsak, hogy kiváló kompozíciót alkotnak, de mérhetetlen szeretetet és gondoskodást sugároznak. Nem hiába, hiszen Varga Erzsébet Mindenhatóba vetett hite, és bizalma volt az, ami erőt adott neki, s végig kísérte őt az alkotás során.

A kiállítást hivatalosan Dr. Rédey Ákos rektor nyitotta meg, aki nyitóbeszédében elmondta, hogy a képekről az a szeretet sugárzik, ahogyan Erzsébet a Gondviselőt szereti. A képek újraértelmezik a gyermekkort, s a sokak által már nem remélt szebb jövővel kecsegtetnek.

A kiállított vásznakat és táblákat végigjárva nemcsak, a bennünk lappangó gyermeki én kerül felszínre, de újraélhetjük, hogy hogy repültünk a hintával, milyen volt a mamánál a kiskutyával játszani, a misén orgonamuzsikát hallani, lepkét és katicabogarat fogni, s a Gyerekkor sorozaton végigtekintve, szinte halljuk a nyári esték sötétedő égboltján fel-felröppenő fecskék játékát és csiripelését.

Mindenki figyelmébe ajánlom a kiállítást –amit június 3-ig lehet megtekinteni a B aulában-, mert a festmények nemcsak, hogy vidámak, de mindemellett élettel, örömmel és erővel töltik el azt, ki szán rájuk pár perc figyelmet. Érdemes!