A Negyedik nappal vége az idei EFOTT-nak

Szomorú, hogy vége, ez azért tény, de ha visszagondolok rá: jó volt ott lenni. Ebben az utolsó napban, meg a többiben is, mikor efott_4_27miért. Na de utolsó nap miért? Újabb izgalmas reklámcuccokat gyűjtöttünk, játszottunk, és persze koncerten is voltunk. Még milyeneken! Ismeritek az Esti Kornélt? Én már igen, és ez nem azt jelenti, hogy sikerült végre valami tájékozott fesztiválozó által kiegészítenem az irodalomtudásom hiányosságait, hanem, hogy megnéztük, ki kezd szombaton a Nagyszínpadon. A lehető legjobb kezdés volt, végig mosolygó fiúkkal a mikrofon előtt.

A folytatás pedig: Heaven Street Seven. Mivel az elmúlt két hétben csak őket hallgattam megállás nélkül, nem hiszem, hogy elfogultság nélkül tudnék nyilatkozni, de azért valamit csak megjegyeznék: jó hangulatú, strandlabdázós délutáni koncert volt. Amolyan izzadós. Még mindig világosban kezdett a Lovasi András szerint „világhírű” Kiscsillag zenekar, és világhírűkhöz méltóan bulizták át a közöefott_4_42nséget az estéből az éjszakába. Innen pedig már nincs megállás, színpadon a Quimby, az összetéveszthetetlen hang, hangzás, zene. A tömeg már kilóg Tiszaligetből, megtelt Szolnok a fesztivállal, pont addigra, hogy másnap reggel aztán elkezdhessen kiürülni.

efott_4_49Még azért a Quimby után át kellett menni a Djuice U26 színpadhoz, és meghallgatni a Pál Utcai Fiúkat, ahogy erre Lovasi is felhívta a nagyérdemű figyelmét. „Köszönjük, hogy ilyen későn ennyien eljöttetek”, mondja a PUF, mi meg azt gondoljuk: ilyen későn? Ilyenkor a legjobb a koncertre menni. Éjszaka a legjobb, vagy este, de leginkább délután! Mindnek megvan a maga hangulata, pozitívuma, negatívuma, de a lényeg, hogy kinek mi. EFOTT-on pedig ez is, az is, mindenkinek az, ami. Jövőre találkozunk, csak szabadon!