Angyal a plázában

Van úgy, hogy egy újságíró túlságosan is távolságtartó egy-egy témájával. Nem akar vele túl sokat foglalkozni, le akarja tudni minél hamarabb. Én is így voltam aznap este, a vizsgám után fáradtan és éhesen szaladtam  be a plázába, hogy az adománygyűjtés részleteit megtudjam az ott dolgozóktól. Egyikőjük sem nyilatkozott nekem. Éppen idegesen indultam el a kijárat felé, amikor megláttam két kisfiút az édesanyjukkal. Négy-ötéves forma ikerpár volt, közösen fogtak egy szépen becsomagolt cipős dobozt, amit valószínűleg a gondos anyai kezek díszítettek. A gyerekekre annyira jellemző huncut, félénk mosollyal közelítettek a vöröskeresztes munkatársak felé. „Ez a mi ajándékunk!” – mondták szinte egyszerre, és ekkor több bámészkodó is rájuk nézett. Nem vártak érte sem köszönetet, sem ajándékot. És a csomagba sem nézett bele senki. Oda tették a kis dobozt a többi közé, ők pedig továbbmentek.  Ez a hétköznapi történet. De mégis: a kisfiúk szeretettel válogatták ki a játékaikat, amelyeket már nem használnak, az anya szeretettel csomagolta be azért, hogy egy ismeretlen kisgyerek, aki esetleg a karácsonyt szegénységben, ajándékok nélkül tölti, boldog lehessen, még ha egy kis időre.

December 11. és 20. között a Balaton Pláza és a Magyar Vöröskereszt Veszprém Megyei Szervezete Balaton Pláza Angyal néven közös akciót tartott, aminek keretében bárki adakozhatott a rászoruló családoknak. A megelőző években Mikulásgyárként szerepelt ez az adományozás, amelyet idén reklámoztak a tévében, rádióban, plakátokon és szórólapokon egyaránt. Dobos Ágnes, a Magyar Vöröskereszt megyei igazgatója elárulta, eddig körülbelül húsz élelmiszer-, és harminc egyéb csomagot tudtak összeállítani az önkéntesek. Ezeket olyan rászorulók kaphatják meg, akik egy szociális adatlapot kitöltöttek, és az elbírálás szerint valamilyen mértékben jogosultak lehetnek az adományra. Természetesen az ajándékozás nem ért véget, Veszprémben, a Szigethy J. utca 10-ben továbbra is várják a csomagokat, ez lehet tartós élelmiszer, tisztálkodási szer, játék, könyv, ajándéktárgy és pénz is, utóbbit a szervezet élelmiszervásárlásra költi.

Ha mindenki egy pillanatra átgondolja, rengeteg apróságot felhalmozunk az évek során, amire már nincs szükségünk. Csak egy kis idő és energia kell hozzá, hogy ezek a tárgyak másnak még értékesek legyenek. Hiszen az akció mottója is ez: „Ne arra gondoljon, mire nincs már szüksége, arra gondoljon, amire másnak szüksége lenne!”