EFOTT – Orfűn is "csak szabadon"

Vasárnap zárult az év legnagyobb hallgatói bulija, az EFOTT, melynek helyszíne idén Pécs-Orfű volt. A fesztiválnak egészen pontosan 68 512 résztvevője volt, ezzel megdöntötte a tavalyi rekordot is. Úgy gondolom, nem hiába, hiszen az egész fesztiválnak hihetetlen jó a “fílingje”. Aki az EFOTT-ot választja, nem azért jön, hogy olyan együtteseket hallgasson meg, akik az életben egyszer koncerteznek kis hazánkban, hanem azért, hogy átélhesse azt a fesztiválhangulatot, amit máshol nem kap meg.

Hiszen az EFOTT tele van egyetemistákkal, mint ahogy a neve is mutatja: Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. Ebből kifolyólag rengeteg a közös a fesztiválozókban függetlenül attól, hogy az ország melyik részéből, illetve melyik felsőoktatási intézményéből érkeztek. Mindenki tudja például, hogy mi az a gépészváltó, ismeri az összes skandálható-énekelhető dalt, amivel a koncertek előtt fel lehet dobni a forró délutánokat.

Szándékosan ezt a jelzőt használtam, mivel az öt nap alatt szinte felhőt sem lehetett látni az égen. Hőségriadó, hűsítő pontok, a bejáratnál vízágyúval locsolták a népet – sajnos nem az összes napon. A szervezés egyik hatalmas hibája volt, hogy a hőségriadó idején ugyanúgy nem engedtek be fél liternél több vizet a fesztivál területére, és az ilyenkor megszokott vízosztással sem találkoztam. Szintén rosszul oldották meg a fesztiválbuszok közlekedését: nem indultak időben, és ennyi emberre jóval többet kellett volna biztosítani. A kemping tűrhető volt, bár a zuhanyzók száma lehetett volna magasabb, akkor talán nem kellett volna órákat sorban állni egy tusolásért. Azért az ügyesebbek feltalálták magukat, és a vizesblokk kinti csapjainál fürödtek bikiniben, elvégre a víz ugyanolyan hideg volt kint is, bent is.

De hogy ne csak a negatívumokat soroljam, a helyszín festői szépségű volt: tavak, hegyek, árnyas erdők. Tíz perc séta után egy szuper strandon lehetett úszkálni-hűsölni, ahová hetijeggyel ingyen beengedték a fesztiválozókat. Aki bírta, részt vehetett a sportversenyekben is, de a legtöbben inkább az árnyékban fekve pihenték ki az előző éjszaka fáradalmait. Közben a fesztivál területén is akadt elfoglaltság; a Civil Falu sátraiban napközben is lehetett teszteket töltögetni, játszani, és ajándékokat begyűjteni. Volt többek között élőbábus társasjáték, héliumos lufi, ingyen vízipipázási lehetőség és pólófestés. Sőt, ha ez nem elég, még hűséget és szerelmet is lehetett fogadni egymásnak a PTE-ÁJK sátrában, ha nem is örökre, de egészen vasárnapig, vagy legalább még egy hétig. 🙂 Általában az első koncertek előtt minden nap stand-up comedy volt a program, ami a hatalmas érdeklődés miatt Nagyszínpadra is kerülhetett volna.

A fő programokról, a koncertekről még nem is szóltam. A 0. napon a reggae-é volt a főszerep. A Ladánybene 27 jubileumi koncertjén a vendégelőadók is hozzájárultak a jó hangulat megteremtéséhez. Az 1. nap nagyszínpadi nyitókoncertje a Mystery Gang volt, őket követte a Korda házaspár, akik már elmaradhatatlan előadói a hazai fesztiváloknak. A Bikini bebizonyította, hogy még mindig bírja a pörgést, és bár a közönség átlagéletkora nem volt túl magas, jó kis együtténeklős koncertet sikerült összehozniuk rengeteg slágerrel. Az este egyik legjobban várt koncertje a Depresszió volt. Kisebb késéssel, de annál nagyobb lendülettel csaptak a húrok közé. Az Irie Maffia szintén hatalmas hangulatot teremtett, sajnáltam is, hogy nem maradhattam végig az ütközés miatt. Nagyszínpadi záró fellépőként Ákost láthattuk-hallhattuk. Profi produkciója hatalmas tömegeket vonzott – este 11 órakor már szó szerint „tenyérnyi hely sincsen szabadon” a Pepsi Nagyszínpad környékén. Az áthangszerelt számok a színpadi effektekkel kiegészítve nagyon átjöttek; szerintem sokkal jobban illettek egy koncertre, mint az eredeti verziók.

A 2. nap délutáni koncertjei a kánikula miatt még kisebb létszámúak voltak, estére azonban újra „teltházas” bulik alakultak különösen a Nagyszínpadnál. A 30Y-t ötször tapsolta vissza a közönség, a Quimby-t alig akarták leengedni a színpadról.

Az EFOTT 3. napja főleg zúzós fellépőkkel szolgált: Ganxsta Zolee és a Kartel tizenöt éves születésnapi koncertje után a Tankcsapda is jól megmozgatta az embereket, az első sorokban természetesen a pogo sem maradt el. A zárónapon a Kowalsky meg a Vega koncertjén már zsúfolásig telt a nagyszínpad előtti tér, a közönség lelkesen énekelte végig a legismertebb számokat, a koncert végén pedig sokan felragasztották valamilyen testrészükre a tömegbe dobott bordó matricákat. A legtöbben talán a Kispál és a Borz koncertjére voltak kíváncsiak, hiszen az orfűi volt az utolsó előtti fellépésük. A zenekar kirobbanó energiával (Lovasi még vuvuzelázott is!), közönségbarát programmal – régi és új kedvencekkel – búcsúzott a „hazai” pályától.

Miután az összes aznapi koncertnek vége lett, kedvünkre válogathattunk a különböző zenei stílusú sátrak közül. Dévényi Tibi bácsi pöttyös labdás retropartyjai után a még bulizni vágyók nagy része a Red Bull sátorhoz jött, ahol hajnalig szólt a zene és a vuvuzela. A dj beszólásai enyhén idegesítőek voltak, de azért nem bántódtunk meg semmin. 🙂 Még akkor sem, amikor kifejezte sajnálatát, hogy még mindig nem húztunk el aludni, és ő itt rohadhat. Sosem felejtem el a „Ti ennyire részegek vagytok? Már harmadszorra nyomom le ezt a szart, és még mindig buliztok rá?” mondatát.

Természetesen még rengeteg dolog történt az EFOTT-on, de a töredéke sem férne bele ebbe a kis összefoglalóba. Azért remélem, a fesztiválhangulat átjött. 🙂 Nagyon hamar eltelt ez a négy-öt nap. Számomra felejthetetlen marad az első EFOTT-om, ami miatt lemondtam a szintén szívem csücske UtcaZene fesztiválról. Remélem, jövőre mindkettőn ott lehetek!