A farsang és én

Ahány település, annyiféleképpen ünneplik, eredetileg azonban vízkereszttől hamvazószerdáig tart a farsangi időszak. Én az Alföldről származom és szeretném most megosztani veletek, hogy annak idején mi hogyan farsangoltunk.

carnival-1564081_1280

Emlékszem, hogy amikor gyerek voltam, anya sokszor csinált nekem jelmezt. Voltam cica, hercegnő, tündér – minden, ami akkoriban menőnek számított a gyerekek között.  A szülők fánkot és pogácsát sütöttek, mi pedig beöltözve, kifestve tömtük magunkba a házi baracklekváros csörögét. Az óvodában mindig égettünk kiszebábot, amit előtte mi magunk segítettünk elkészíteni, és tényleg elhittük, hogy a bábégetéssel elijesztjük a telet és köszöntjük a tavaszt. Aztán felkerültem iskolába, és ahogy haladt előre az idő, a farsangi mulatságokból semmitmondó bulik lettek, egyre kevésbé öltöztünk be, nem égettünk már kiszebábot, majd már nem is ünnepeltünk.

Tavaly éreztem talán először nagyon hosszú ideje, hogy ismét kapcsolatba szeretnék kerülni ezzel az ünneppel. Olyan sok szép hagyományunk van magyarként és szomorú vagyok, hogy már „nem menő” a farsang. Mohácson a mai napig megtartják a busójárást, és jó lenne, ha máshol is felelevenítenénk a hagyományokat, mert ez nem csak a kisgyerekek ünnepe – hanem az enyém és a tiéd is. Öltözzünk be együtt, együnk jókat és ünnepeljük meg valami végét, és valami újnak a kezdetét. Süssetek fánkot, szervezzetek beöltözős bulit és ünnepeljétek meg, hogy magyarként milyen szép hagyományaink vannak!

Fotó: pixabay.com