A nyelvtanulás praktikái

 „Ha újra kezdeném, biztos nyelvtagozatos középsulit választanék.” Oly sokszor mondtam ezt korábban, s igaz is, de rájöttem, hogy sosem késő tenni egy nyelv elsajátítása érdekében. Hogy mi mindent voltam képes eddig a nyelvtanulásért megtenni, s hogy mit gondolok a nyelvismeret szükségességéről? Erről fog szólni írásom.

language-school-834138_1280

Ez a cikk úgy született meg a fejemben, hogy egy újabb tanfolyamon törtem a fejem. Ez nálam nem meglepő, mindig valami tanulnivaló felé kacsingatok (ha nem vagyok éppen benne valamiben), s ez a szándék és szándékosság gyakorta esik egybe a nyelvtanulás iránti vággyal.

A külföldi munkák és tanulmányutak jó lehetőséget biztosítanak egy nyelv elsajátítására. Ezért is szerettem volna mindenképpen egy teljes évet külföldön tanulni, s hosszas vívódás után a választásom végül Olaszországra esett. Mindvégig tanultam az olasz nyelvet, tanfolyamokon és az utcán is, de mára gyakorlás híján sajnos elkopik a szókincsem nagy része, ezért igyekszem minden lehetőséget kihasználni (akár az utcán belehallgatni egy-egy párbeszédbe, akár a televízióban egy riportba). Erasmus-diákként főleg az angolom fejlődött, már csak azért is, mert a többi, hozzám hasonló diákkal az volt a közös nevező. Ezután vállaltam be egy nyarat egy amerikai táborban dolgozva, ami ténylegesen magabiztossá tett az angol terén.

Itthon évek óta kapható angol és német nyelven írt nyelvtanulós újság, nagyon ajánlom őket, mert sok érdekes és aktuális téma van bennük, s a nehézségi szinteknek köszönhetően szinte észrevétlenül fejlődhetünk, bár őszintén megvallva nekem is többet kéne forgatnom őket. Ezen felül hasznos az idegen nyelven nézett film, hallgatott rádió és olvasott könyv is.

Munkavállalás előtt el kell gondolkodni, hogy hol lehet a legtöbbet tanulni; bármily területről legyen is szó, legyünk tudatosak, hiszen a munkahelyen töltött idő meghatározó része életünknek. Én a recepciós munkát választottam abban reménykedve, hogy fejleszthetem a német nyelvtudásom. Ez egy pontig jól is megy, csak aztán bezárul a kör, szinte rutinszerűvé válnak a mondatok, csak néha esik meg olyan eset, amikor valami új kérdést kell megválaszolni. Viszont tény, hogy kevésbé rettenek meg, ha németül szólnak hozzám. Mivel nagyon sok német beszél már angolul, az egyszerűség kedvéért – főleg, ha rákérdeznek – inkább választom a mindkettőnk számára tanult nyelvet; a sok helyütt érthetetlen nyelvjárások kivédése érdekében.

document-2178656_1280

Nyelvjárást említve számomra az osztrák a legérthetetlenebb; odáig jutottam megértéséért tett kísérleteimben, hogy Parndorfba járok ki minden héten egyszer nyelvtanfolyamra. Egyszerűen bosszant, hogy hiába megy elég jól a német, s elsőre sikerült a nyelvvizsgám, az itthoni nyelvtanárokat értem (voltam magántanárnál is), ám az embereket a tőlünk nyugatra fekvő Ausztriából elég nehezen. A sok osztrák vendég és a kinti tanfolyam mellett viszont úgy érzem, hogy egyre könnyebben megy a magam megértetése, s ez hatalmas lépés. Minden fejben dől el, a sikerért tenni és áldozni kell.

Úgy hiszem, hogy egy nyelv ismerete nagyban hozzájárul egy adott népcsoport és kultúra megismeréséhez. Az egyetem jó táptalajt adott ehhez az elképzelésemhez, ugyanis számos nyelvbe kaptam bepillantást szabadon választható tantárgyként. Ilyen volt a spanyol és a lengyel, a szakomon pedig adott volt egy-két félév finn és latin. Az utazásmániám miatt is hasznos, sőt elengedhetetlen a sokszínű nyelvismeret, még ha nem is megy tökéletesen mindegyik.

Tippként annyit tudok írni, hogy minél több érintkezésetek legyen az adott nyelvvel, minél több érzéken keresztül. Nem elég csak olvasni vagy hallgatni, bizony beszélni is kell. Nem elég csak magyar nyelvtanárokhoz járni, vallom, hogy az anyanyelvi beszélőktől lehet a legtöbbet tanulni. A nyelv egy élő dolog, folyamatos változásban van, s nagymértékben helyhez kötött. Legyünk bátrak, a nyelvtudás által többek leszünk, nyitottabbak és magabiztosabbak!

Fotók: pixabay.com