Valóban Más szakest, avagy vegyészmérnökök egymásközt

Május 7-én 10. alkalommal rendezték meg a B Aulában a Vegyészmérnök Végzősbúcsúztató Szakestet.

A meghívóban hirdetett 19 órai kezdéssel ellentétben fél órát csúszott a ceremónia hivatalos része, de ez az idő épp’ elég volt a katarzis növelésére, meg egy vajas kenyér elfogyasztására, és egy pohár hideg sör utána küldésére. Miközben életem első VM szakestjén a jeles társaságot figyeltem, kissé aggódva summáztam, hogy egyedül érkezvén unalmas estének nézek elébe. Szerencsére mérnökék igen nyitottnak tűntek, és ezúton is köszönöm ideiglenes asztaltársaságomnak, nevezetesen Katának, Janinak, Pistának és a többieknek!

Fél óra csúszással felhangzott a Carmina Burana, és az ismerős dallamra bevonult a szakest elnöksége, Németh Zoltán vezetésével. Vagyis a Garabonciás, Spiritus Rector, Auditor Domesticus, Regős és Strázsamester. A Vegyészmérnök Tagság csendben, felállva adta meg az „ötös fogatnak” kijáró tiszteletet. Először is az est szabályzatát, majd az alapító oklevelet olvasták fel a megjelenteknek. Évente kétszer szerveznek szakestet, értelemszerűen egy elsős avatót ősszel és egy végzős búcsúztatót tavasszal. Ezt követően Németh Zoltán ismertette a leköszönő tagok helyére kinevezett új utódok neveit. Egyúttal felhatalmazta a régieket a vállszalagjaik megőrzésére, amiket viselhetnek a jövőbeni szakestek alkalmával. Bakos Tibor, Egedy Attila, Párkányi Ágnes távozott, és helyükbe lépett Danics Nóra, Tönköly Bence és Magyar Balázs. Az ő tiszteletükre ürítette kémcsövét a mérnökhad, csakhogy nem mérgező savas vagy lúgos vegyi anyagot, hanem véráramlást gyorsító diópálinkát fogyasztottak. Ekkor pár perc erejéig felbukkant az idei év új diákrektora: Topek is, de „munkára” hivatkozva amilyen gyorsan jött, olyan hamar távozott is. Ezután Mészáros Péter villamosmérnök előadást tartott, ha már olyan szép számban összejöttek a mérnökök, és még a technika is adott volt. „A VM betűszó módosulatai, avagy miért nem vegyész vagy villamos”. Kimondta azt, amit az est során tapasztalhattunk a gyakorlatban is, vagyis a VM szakest előnye a VM tagság, a krampampuli és a sör, hátránya pedig a büntető italok büntetlenül mások nyakába (torkába) varrása. A mérnökök számára érthető poénoktól hemzsegő prezentáció után Német Sándor szakvezető is szót kapott, felszólalását hatalmas taps fogadta, ez tanúsította azt, hogy tanár úr népszerűségi indexe igencsak magas. Elmondta, hogy most először vannak jelen mesterképzésben tanuló hallgatók, és megjelentek a MOL illetve a Richter Gedeon képviselői is. Gondolatait azzal az útravaló kívánsággal zárta, hogy a végzősök találjanak maguknak munkát, társat, és 50 év múlva ugyanitt találkozzanak.

A kar dékánhelyettese, Abonyi János, szintén köszöntötte a megjelent vegyészmérnököket. Először is megkóstolta a titkos összetevőjű bűntető italt, és úgy véleményezte, hogy „nagyon jól sikerült”, bár arckifejezése inkább az ellenkezőjéről tanúskodott. Megköszönte a leváltott tagság munkáját, majd átadta a szót, illetve az éneket az ÖVNVMK-nak, azaz Öreg Vegyész Nem Vén Vegyész Kórusnak, amit itt végzett (1 fő kivételével) és jelenleg itt oktató VM-esek alkotnak. Ahogy Németh Zoltán fogalmazott, az az egy fő „a pincéjében jól desztilál, ezt tapasztaltam”, tehát, tiszteletbeli vegyészmérnök. A nótaválogatás nagyon tetszett a mérnök társaságnak, hiába, nem mindennap hallani a „Bob herceget” VM (szak)nyelvezeten.

A ceremónia szüneteiben Queen dalok szóltak, ami a szakestre rendszeresen járók szerint szintén egy hagyomány. Asztaltársaságom egyik tagja szerint a szakest nem csupán hagyományt teremt, de egységet is, és az órára járáson túl is van világ, ami ilyenkor teljesedik ki. Úgy fogalmazott, hogy a Veszprémi Egyetem legrégebbi képzéséről van szó, és számára ennek a hagyománynak a tisztelete igenis fontos. Egy másik leendő vegyészmérnök eddig az összes szakestre elment, amolyan belső késztetésből, és szerinte nem a berúgás a cél. Neki nagyon tetszett a tanári kórus, és azt üzeni az Egyetemi Polgároknak, aki még nem volt VM szakesten, pótolja a „hiányt”! Tervei szerint diplomaszerzés után is vissza fog járni nosztalgiázni, és büszke lesz, ha itt végezni fog, mert akkor elmondhatja, hogy elvégezte azt, amit akart. Kicsit beszélgettem Bakos Tiborral is, akitől megtudtam, hogy az elnökségi utódlás során mindenki maga gondoskodik az új tagról. Úgy látja, hogy „jó banda” jött most össze, és rövid mottóban megfogalmazta számukra üzenetét. „Csak bátran! Nem kell félni az egésztől! Akkorra tanulnak csak úgyis bele, mire vége lesz megbízatásuknak…” A szakestet úgy értékelte, hogy mindig nagyon jó a hangulat, és ezúttal sem volt ez másképp.

Tibivel a beszélgetésünket rövidre kellett fogni, mert elérkezett az este egyik izgalmas része, a másik feljelentése. Például a tanárok feljelentették a túl dekoratív lányokat. Szerencsére az idegenlégiós bölcsészeket nem szúrták ki… Majd a többi szakról érkezett küldöttek is szót kaptak, meghívóik pedig minőségi lőrét és egyéb ajándékokat. A szimbolikus küldött-találkozó a szakok közötti összetartás legjobb példázata. Ezután elérkezett a várva várt része az estének, hagyományokhoz híven Kovács Kristóf elkészítette titkos recept alapján a krampampulit, amit az etil alkoholtól szószátyárrá lett mérnökök állva, tapsolva éljeneztek meg. Ahogy asztal-szembeszomszédomtól megtudtam, az aktuális krampampulit mindig „beoltják” egy „ős mintával”, vagyis az előző években készült itókából mindig kerül egy csepp a legújabb évjáratba. Ahogy Abonyi János fogalmazott, ebben az italban benne van a barátság, az együttműködés és az együttlét.

Az est utolsó részében a télen végzetteket búcsúztatta a mérnök had, és ezzel ért véget a szakest aulás része. Ekkor fáklyás menettel elindultak a jelenlévők a felső kampuszhoz, ugyanis az Audi mellett található a Bölcsek Köve. Ennek lényege, hogy a végzős évfolyam egy emléktáblát helyez ama bizonyos vegyészmérnökös-szakrális kőre. A kellemesen langyos májusi este, a félhomályt adó fáklyalángok, és a fejekbe szállt krampampuli meghozta a kedvet a hajnalig tartó bulihoz a DiákCentrumban. A vizsgaidőszak előtti utolsó nagy volumenű party-jában vegyészmérnökeink megadták a módját a „a hámból kirúgásnak”, és inkább onnan, mint a vizsgateremből…

Összességében egy nagyon jól sikerült estét töltöttem el újdonsült ismerőseimmel az Aulában. Azért volt megtisztelő számomra, mert mindig is felnéztem a mérnökökre, és úgy vélem, a VM képzésnek igen nagy a presztízse és az elismertsége. Köszönöm a szervezőknek a meghívást, és remélem még sok hasonló nívójú szakestet hoz össze az új elnökség.