Mérnök ember, menedzser szemlélettel- interjú Dr. Gaál Zoltánnal, egyetemünk volt rektorával

DSC_7929Ha jól tudom, akkor két cikluson át volt az egyetem rektora 1998-2007. Az, hogy az egyetem ma olyan, amilyen azt nagyban Önnek köszönhetjük, legyen szó az 5 karról, az egyetemi könyvtár megépítéséről vagy épp a regatta meghonosításáról.

Viszonylag hosszú ideig kormányozhattam az intézményt, úgy, hogy előtte 7 évig dékán voltam, hisz annak idején Liszi János rektor úr a Mérnöki Kar megszervezését és vezetését rám bízta. Akkor úgy állt az egyetem, hogy szakok számát illetően megerősödtünk és olyan álmokat szőttünk, amelyek elvezetnek minket ahhoz, hogy tartósan egyetem lehessünk. Ugyanis folyamatosan újra rajzolták Magyarország felsőoktatási térképét, erre gondoltunk egy bátrat és vizionáltunk egy 5 karú egyetemet. Ennek első lépéseként integrálódtunk a mostani Georgikon Karral, ez akkor a keszthelyi barátainknak egy előrelépési és egy menekülési stratégia volt egyben. A Veszprémi Egyetem szempontjából pedig ez azért volt stratégiai kérdés, mert a legtágabban értelmezett egyetemi definíció szerint az az egyetem, ahol a tudományokat egyetemlegesen oktatják. Ez konkrétan annyit jelent, hogy mind az élettelen tudományokat (műszaki- és természettudományokat), mind a társadalomtudományokat fel tudtuk sorakoztatni, de nem volt élettudományokat oktató karunk és a Georgikon Kar integrálásával ez megvalósult. Definíció és minőség szerint is egy egyértelmű, határozott lépés volt.

A fejlődés eredményeként a Mérnöki Karunk egy, jó értelemben vett, gyűjtőkarrá vált, hiszen ott voltak a gazdaságtudományok, a műszaki informatikai tudományok, természettudományok és a mérnöki tudományok is. Gondoljuk újra és tegyük rendbe! Cél- folyamat- szervezett logikát követve, szervezetileg is rendbe tettük a dolgokat. A Mérnöki Karból kivált először két önálló intézet és miután már meg tudták teremteni, az akkor érvényben lévő kari definíció szerinti feltételeket / oktatói létszám, hallgatói létszám, doktori iskola működése/, az akkreditációt viszonylag gyorsan megkaptuk.

Akkoriban a hallgatói létszámnövekedés és tudományterületi gazdagodás magával hozta azt, hogy sorban hoztuk létre a doktori iskoláinkat is. Volt időszak, amikor 10 doktori iskolánk volt. Szerencsésen alakult az egyetem szempontjából, hogy a mostani nyugati kampuszunkon található kutatóintézetek a MÁFKI, NEVKI felszámolás alá kerültek. Már Liszi János rektorsága alatt megfogalmazódott, hogy a kutatóintézetek épületeire szükségünk lesz, de nekünk az sem volt mindegy, esetleg milyen és mivel foglakozó vállalkozás veti meg a lábát.  Egy jó stratégiának köszönhetően, az elővásárlási jogunk folyamatos fenntartásával sikerült megszereznünk ezeket az épületeket, így biztosítva az oktatás/kutatás fizikai feltételeit. Emléket állítva az épületek korábbi használóinak, ezért nevezzük ezeket M és N épületnek.

Erős elkötelezettségünk volt, hogy az egyetem méreteinek megfelelően egy európai színvonalú könyvtár létrehozása. Volt egy híddaruval ellátott csarnokképület is, ebből lett a mai Audi max előadótermünk. A történelmi tisztesség pedig úgy kívánta, hogy alapító kurátorunkról, első rektorunkról Polinszky Károlyról neveztük el a termet.

A Nyelvvizsgaközpont létrehozása, nem eredeti veszprémi ötlet volt, de láttuk, hogy a nagy egyetemek, hogyan építik a holdudvarukat. Nyilvánvalóan, ha mi elementárisan érdekeltek vagyunk abban, hogy jó nyelvtudással kerüljenek ki a mi hallgatóink és versenyképesek legyenek a piacon, akkor ezzel a komponenssel is törődnünk kell. Világosan hirdettük kezdetektől fogva, hogy olyan időszak jön, mivel a magyar nyelv szórásfelülete kicsi, ha nem beszélsz világnyelvet, nem kerülsz fel a munkaerőpiacra.

DSC_7932

Amikor megalapítottuk a műszaki menedzser szakot, és ezt a Pannon Egyetem alapította 1993-ban (ez egy másolásra érdemes szak lett a magyar felsőoktatásban), ez volt az első, nem tanárképző szak, ahol 2 nyelvvizsgához kötöttük a diploma megszerzését.

Felmerült a kérdés, hogy hol helyezzük el a hallgatóinkat, így azért, hogy egy telekért ne kelljen fizetni, a felső kampuszon belül rendelkezésünkre állt a hely és ott épült meg a Hotel Magister. Aztán felújításra került a Központi Kollégium, de a városban több bérleményünk volt, ÉDÁSZ (ma E.ON) munkásszállása, a Hotel Veszprémben is 1,5 szint kollégium volt. A 10-11.000-es hallgatói létszám pedig felpezsdítette a városban az albérleti piacot is.

Olyan sebességgel fejlődött az egyetem ebben az időszakban, hogy növekedési többlete volt a rivális intézményekkel szemben. Ez eredményezhette azt is, hogy két ciklusban a Pannon Egyetem adta a Magyar Rektori Konferencia elnökét is. Ami egy elismerése annak, hogy itt egy lendületes, tudatos építő munka folyt. Én ebben folyamatban voltam egy egyszerű ministráns.

Az egyetemünk alapításának 50. évfordulóját felhasználtuk az egyetemi jelvények, a rektori lánc megújítására, az egyetemi jogar létrehozására, az első 50 év rektorai arcképeinek megfestésére. Rendbe állítottuk a talárt a diplomaátadó ünnepségeken. Az elsők között voltunk az országban, akik változtattunk a megszokásokon és nem diplomaosztó ünnepségnek, hanem diplomaátadó ünnepségnek neveztük az ünnepi eseményt elfogadva Földes Csaba érvelését. A Pannon Egyetemen a diplomát nem osztogatják, hanem megfelelő szintű teljesítmény elismeréseként átadják. A felfogásunk és értékítéletünk szerint a talár is az együvé tartozás szimbóluma lett a későbbi években.

A regatta ötlete onnan jött, hogy mind a két kampuszunknak volt vízparti telke. Tapasztaltam, hogy milyen jelentős értékhordozó az Oxford-Cambridge regatta. Néhány alkalommal megnéztem, hogy kik ülnek a hajóikban és többszörös világbajnokokat láttam.  Nyilván ez elég ok volt arra, hogy elgondolkodjak. Olyan hajókkal, mint Oxfordban a Balatonon nem lehet versenyezni ezért profikhoz fordultam és megterveztettem azt a hajóformátumot, ami nekünk alkalmas lett. Az ötlet, ismerjük el nyíltan egy Oxford-Cambridge Regatta koppintás, más hajókkal, más feltételek mellett! Így alakult ki a 10 evezős + kormányos hajó.  A kiteljesedés időszakában 4 futamból állt a verseny férfi és női kategóriában is szenior és junior futamot szerveztünk. A Balaton Regatta az egyetem és a környék jelentős rendezvényévé vált. Volt olyan Balaton Regatta, amikor a parton 5 olimpiabajnoki aranyérem és 9 világbajnoki aranyérem tulajdonosai voltak jelen. A verseny a Magyar Evezős Szövetség éves naptárában is szerepelt. Bárdos Jenő egykori dékántársam, megkomponálta és elkészítette a Regatta himnuszának zenekari változatát is.

DSC_7931

Amikor úgy döntöttek, hogy átnevezik az egyetemet, hogyan esett a választás a Pannon Egyetemre?

Ez egy hosszú érlelési folyamat és élénk vita eredménye volt.  Ezt olyan szintű döntésnek tekintettük, mint Liszi János rektorsága idején az egyetemi címer kiválasztását. Egyetemtörténeti jelentősége miatt törekedtünk nagymértékű egyetértést elérni.

 Miért volt egyáltalán szükség a névváltoztatásra. Azt érzékeltem, hogy Veszprém megyejogú város nevét viselő egyetemnek a buzdító ereje a többi kampuszon visszafogott. Ekkor már működött a Nagykanizsai Kampusz is. Egyébként pedig stratégia célunk egy multi kampuszos, több tudományterületre kiterjedő, regionális befolyással bíró, tudományegyetem kialakítása volt. Kerestük azt az integráló nevet, amit sokkal jobban elfogadnak, az önálló kampusszal rendelkező települések és a jövőbeli kampuszok (hisz akkor még nem volt Kőszeg, sem Zalaegerszeg). Felmerült a kérdés, hogy mi legyen ez? Két ok miatt maradt a Pannon, az egyik, hogy a nyugati világ számára is könnyen kiejthető, nem akartuk, hogy önmagában a név valamilyen félreértelmezhető gondolatot ébresszen. Másrészt pedig én személy szerint is sokat olvastam Pannonia történelméről. Nagyon erős volt már a középkorban is az Európai befolyása. Marcus Aurelius például Pannóniából irányította a rómaiak, germánok elleni hadjáratát, és még sorolhatnám. Másrészt úgy ítéltük meg, hogy a Pannon egy veretesnek minősített kategória és már a középkorban, a legrégebbi egyetemek alapításának időszakában is ismert volt Pannónia Európában. Végül igen jelentős támogatottsággal választottuk ezt a nevet. 

Mi az első dolog, ami eszébe jut az egyetemről?

Amikor idekerültem, akkor én az ország egyik legjobb vegyipari technikumából, Nagykanizsáról jöttem ide. 1966-ban szárnyalt a vegyipar és én akkor úgy gondoltam irány a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Úgy gondoltam akkor, hogy a lehetőségeimhez mértem ez a legjobb döntésem.

Most, hogy gondolok, 70 év múltával és 16 év felsővezetői poszton töltött idő után? Azt mondom, hogy sokat fejlődtünk, jó irányba. Azért évtizedek múltán lehet megmondani, hogy jó irányba kormányoztuk-e az egyetemet vagy sem. Liszi János rektorsága idején, aki a rendszerváltás idején volt rektor 1989-’95-ig, ma már világosan látszik és én használom a sorsfordító rektor minősítést az ő tevékenységére, hogy nagyon jó irányba mozdította akkor az egyetemet. Összességében talán nem használtunk ki minden lehetőséget, de remélem, hogy ez a fejlődési lendület még sokáig tartani fog.

plakát

Mit érez annak kapcsán, hogy már a 70 éves fennállását ünnepeljük az egyetemnek?

Én már öregebb vagyok, mint a Pannon Egyetem. Egy jó családban a bátyus mindig féltő szemmel figyeli az öcsköst. Bennem ez kialakult, hogy mindig féltő szemmel néztem, hogy az utódok, hogy csinálják, beszélgettem is velük, ha igényelték. Igyekeztem felhívni olyan szempontokra is a figyelmet, amit ők esetleg nem észleltek.

Milyen érzések? A törődés! Voltam itt 5 évig egyetemista, 16 évig voltam a színpadon, ez már operatív élmények szempontjából is 20 év. A 70 évből 53 évnyi megélt élményem van, viszonylag jól ismerem, hogy mi történt az egyetemen. Híve vagyok a hagyományok ápolásának, sokat tanultam a Georgikon Karunktól is e tekintetben. Tanulmányoztam a mértékadó egyetemek történetét is. Az 50 éves jubileumunk ünneplése alkalmával, ezért tartottam fontosnak az első 50 évünk történetének megírását. Kihasználva azt az esélyt, hogy még éltek az alapítóatyák közül is sokan.

Aki ennyi évet eltölt egy munkahelyen az a törődéstől nem szabadul, de nem is akarok, hiszen van közöm hozzá, jóban, rosszban itt voltam. Csak remélni tudom, hogy a történelem igazolja majd, hogy jót is csináltam. Aki reménykedik, az figyeli az intézmény sorsát. Nekem ez az egy munkahelyem volt, én egy egyszerű mélyről jött „srác” vagyok.

Fotó: Vas Enikő